Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

VI. A küldetések után

VI. A KÜLDETÉSEK UTÁN Bevezető Miután 1849 őszén visszatért Ausztriából, egészen 1854 tavaszáig, mikor Lübeckben alkonzuli megbízatást kapott, Blackwellnek megint a tollával kellett megkeresnie a kenyerét. Megszakításokkal dolgozott, hol lektor volt Bentley kiadójánál, hol szerkesztő Murray-nél - itt az A Handbook for travellers in Southern Germany (Ld.: V/b) ötödik kiadását rendezte sajtó alá - s fordított is, melyet nem minden esetben fizettek. Ebben az időben Palmerstonnak "mondhatni, szerelemből" dolgozott. 1850 nyarán adták ki a Magyarországgal foglalkozó Blue Bookot, melyhez Blackwell is jelentősen hozzájárult. Amikor az a következő év telén a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé vált, s Blackwell is megkapta a saját példányát, meglepve tapasztalta, hogy 1847-1849-es beadványait alaposan megkurtították. Mivel még mindig kormányhivatalt szeretett volna kapni, nem tett panaszt, s nyilvánosan sem emelt szót a kurtítások ellen. Mégis, ugyanebben az évben egy névtelen cikk jelent meg a Fraser's Magaziné-ben, mely a Blue Bookból kihagyott szövegrészeket is közölt. Arra következtetek, hogy a névtelenség védelmét élvezve, ezt Blackwell adta közre. Időközben az alsóházban két alkalommal is tárgyalták a magyarországi eseményeket. Az első alkalommal, 1849. július 21-én, az orosz intervencióról volt szó, s a brit kormány tehetetlenségéről, mely sem az oroszok beavatkozását nem tudta meggátolni, sem közvetíteni nem volt képes az ellenfelek közt. (Lord C. Hamilton, Mpnckton Milnes, Osborne, Roebuck urak és Col. Thompson szólaltak fel.) A második vitára 1850. február 7-én került sor. A téma ekkor a magyar menekültek helyzete volt, akik közül ekkor még sokan török száműzetésben éltek, mint maga Kossuth is. A menekültek helyzete miatt kifejezett aggodalom az alsóházban, mely kitért arra is, hogy közülük sokan ki voltak téve az osztrákok bántalmazásának, és az oroszok kiadatási követeléseinek, (Lord C. Hamilton, Anstey, Cockburne, Disraeli, Inglis, Monckton Milnes és Grattan úr szólalt fel), arra késztették Palmerstont, hogy kijelentse, a magyar menekültek védelmében fog fellépni. A külügyminiszter pozitív reakciója a menekültkérdéssel kapcsolatban, éles ellentétben állt negatív reakciójával a magyarországi orosz előretörést nézve.