Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

IV. Harmadik küldetés: a reformtól a forradalomig

144 Légrády a jelentésben megemlíti, hogy az előző év őszén Blackwell járt Pesten. Három héten át lakott az Angol királynőhöz szállodában, azután Bécsbe távozott. Az országgyűlés idején Blackwell megfigyelte hogyan viselkednek a magyarok, s jelentést írt róluk bécsi nagykövetének. Sok ismerőse volt Pesten minden pártból, különösen az ultramagyarok közt. Blackwell úgy viselkedett, mintha a művelt magyar társadalom egyik tagja lenne maga is, s részt vett az összejöveteleiken. Blackwell angol konzuli kinevezést szeretne kapni Pestre, s erről még nem tett le. Ez annyira így volt, hogy miután visszatért Londonba és találkozott Sir Róbert Gordonnal, éppen erről érdeklődött nála. (Ill/a) Semmi jele nem volt, hogy az országgyűlés összeülne, s Blackwell kénytelen volt valamilyen hivatalos megbízás után nézni. Tehetsége, tapasztalatai, nyelvtudása és Sir Róbert Gordon támogatása konzuli álláshoz segítette volna - valahol másutt. A körülmények nem kedveztek neki. A pesti konzulátus felállítása Metternichnek köszönhetően szóba sem jöhetett. 1846 júliusában Sir Róbert Gordon írásban megígérte neki, hogy rajta van az "alkalmazandó személyek listáján".

1 Ezt az ígéretet szóban odáig terjesztette, hogy felajánlotta neki az első megüresedő konzuli állást Itáliában. Blackwell keserű humorral jegyezte meg: "Megüresedés azonban ritkán van, mert Isten teremtményei közül - talán a teknősbékák és papagájok kivételével - a brit konzulok a leghosszabb életűek."

2 Amikorra megüresedett egy hely, Sir Róbert Gordon és Aberdeen earlje már nem voltak a helyükön. Lord John Ponsonby és Lord Palmerston került a bécsi követség, illetve a külügyminisztérium élére. 1846 júniusában a whigek átvették a hatalmat a toryktól és Sir Róbert Peel helyett Lord John Russell lett a miniszterelnök. A nagykövetek cseréje szeptember közepén volt Bécsben, s ezt követően Sir Róbert Gordon Britannia itáliai nagykövete lett. Triesztből ezt írta Londonba Blackwellnek: "Útközben Gratzban meglátogattam a feleségét, s találkoztam a fiával, aki ígéretes fiatalember, s jól halad a tanulásban. Tudassa velem, mik a tervei. Úgy szóltam Önről Lord Ponsonbynak, hogy remélem elértem, újra alkalmazni fogja a bécsi Brit követség."

3 Ez a levél egy meghívást is tartalmazott Blackwell számára: csatlakozzon Sir Róbert Gordonhoz Rómában, ha Londonban nem talált magának munkát. 1. Gordon Blackwellnek, Vienna, 1846. július, H.M. VI. 2. Blackwell Palmerstonnak, London, 1850. július 14., H.M. VI. 3. Gordon Blackwellnek, Trieste, 1846. november, H.M. VI.