Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)
III. Második küldetés - hivatalos megbízatás
120 Blackwell úgy vélte, hogy ez az angol tőkéseket is érdekelhetné. Továbbá úgy gondolta, hogy mindez lehetőséget teremtene, hogy az angol kereskedelemben az orosz árut most magyar gabonával és nyersanyagokkal helyettesítsék. A memorandum beterjesztői - amint arról Blackwell Sir Róbert Gordonnak beszámolt - személyesen biztosították őt arról, hogy bár Fiume Magyarország egyetlen tengeri kikötője, s a célnak nem igazán megfelelő, a kikötő kibővítésének tervei már készen vannak. Az országgyűlés kerületi ülése október 12-énl megállapodott az összegben: 1800 000 L-ot biztosított a részvénytársaság számára és egy állandó bizottságot nevezett ki az ügy intézésére. Október 18-án a mágnások elfogadták a javaslatot és Blackwell biztos volt benne, hogy a kikötőhöz vezető vasutat hamarosan meg tudják építeni.2 Ekkor, október 24-én kelt levelében3 figyelmét teljesen a fiumei vasút törvényjavaslata ügyének szentelte. Részletes jelentésében, melyben a törvényjavaslat sorsáról számolt be a felsőtáblán, Sir Róbert Gordont megismertette annak bizalmatlankodó ellenzőivel: Apponyi György gróffal és Széchen Antal gróffal, akik csűrtékcsavarták a dolgot, hogy a vasútnak honnét kell indulnia és hol kell végződnie. A fiumei kormányzó, aki erősen támogatta az ügyet, megjegyezte, hogy "azokat, akik pártolják, hogy Fiúméig vezessen, azzal vádolták, hogy el akarnak szakadni Ausztriától." Szükségtelen lett volna kijelentenie, hogy ő és a barátai ilyen eszméket táplálnak. "Ausztriának van kikötője Triesztben, akkor mért ne lehetne Magyarországnak is egy Fiuméban?"4 A kormányzó nézeteit elsöprő többség támogatta. Széchenyi javasolta, hogy egy bizottságot állítsanak föl, azzal a céllal, hogy megvizsgálja az ügyet, s különböző szempontjait: milyen közlekedési rendszer kiépítése volna a legelőnyösebb, egy csatornákat igénybe vevő, vagy a szávai hajóúté-e? Széchenyi javaslatát megbuktatták. A törvényjavaslat elfogadásának oka Blackwell szerint "a püspökök okos viselkedésében rejlett." Itt utalt arra is, hogy a kereskedelmi kérdéseket illetően ő maga milyen nagy befolyást gyakorolt a prímásra. A püspökök prímásukat követve szavaztak a haladás mellett. "Ma a prímással fogok étkezni, 1. Blackwell Gordonnak, Pressburg, 1844. október 22., H.M. II. 2. A Proceedings of the Diet (1844) egy függelékéhez Blackwell egy Coastal Railroad (Tengeri vasút) című részt csatolt (P.R.O. F.O. 7/317). Azon túlmenően, hogy ismertette a memorandumot és a javaslatot, felvázolta a lehetséges útvonalakat is. 3. Blackwell Gordonnak, Pressburg, 1844. okdóber 24., H.M. II. 6. Blackwell Gordonnak, Pressburg, 1844. augusztus 9., H.M. II.
