Kabdebó Tamás: Blackwell küldetése (A MTAK közleményei 26. Budapest, 1990)

III. Második küldetés - hivatalos megbízatás

108 ban, amennyire azt számukra e minisztériumban szerzett tapasztalataik lehetővé teszik, a végső elöntést Aberdeen Earljére bízzák."

1 De Aberdeen Earlje nem tett semmit. Blackwell nem tudhatta, hogy a terv megfeneklett. 1843 szeptember 13-án, amikor az esztergomi érsekkel folytatott beszélgetéséről számolt be, lelkesen írta: "A prímás elfogadni látszott érvelésemet (a brit-magyar kereskedelmi kapcsolatokról), s mikor elbúcsúztam, elégedetten mondta, hogy reméli, hogy hamarosan pesti brit konzullá neveznek ki, s mikor megjegyeztem, hogy még mindig sok nehézséggel kell számolni, megismételte, hogy tisztában van a nehézségekkel, melyekre utaltam, de higgyem el, habár jeletősek, semmi esetre sem legyőzhetetlenek."

2 Mi volt a háttere annak, hogy a kardinális ilyen megfellebezhetetlenül biztos kijelentést tett egy a diplomáciához kapcsolódó kereskedelmi kérdésben, nem tudni, bár arra gyanakodhatunk, hogy az országgyűlés törvényhozóinak hevülete ragályos volt, s mindenki várta, hogy a belső reformokat majd a külső viszonyok reformja követi. Blackwell nem tudta milyen fordulatot vettek az események, s még 1850ben sem tudott róla, hogy mi zajlott le felettesei közt 1843-ban.

3 Azt írta ugyanis Palmerstonnak: "Októberben visszatértem Angliába egy Lord Aberdeennek szóló levéllel, melyben Sir Róbert újra a pesti konzulátus felállításából származó előnyöket ecsetelte, s kezdő lépésnek azt javasolta, hogy engem küldjenek el a diétára, mint Őfelsége Kormányának akkreditált ügyvivőjét. Némi késlekedés után - úgy gondolom, hogy főleg Mr. MacGregor és Lord Canning erőfeszítéseinek hatására - Lord Aberdeen beleegyezett, s mivel a Board Trade javasolta a pesti konzulátus felállítását, Sir Róbert pedig abban a hitben ringatta magát, hogy rá tudja venni Metternich herceget az exequatur kibocsátására, magammal vittem feleségemet és fiamat, s azt hívén, hogy néhány hónap elteltével letelepedhetünk a magyar fővárosban, Gratzban hagytam őket.

4" Blackwell azért hitt abban, hogy pesti konzuli kinevezése csak pár hónap kérdése, mert félreértette a külügyminiszter hallgatását az ügyről, aki különben 1. MacGregor Canningnek, London, 1843. augusztus 7., P.R.O. F.O. 7/314. (J. MacGregor (17971857) a Board of Trade titkára volt. D.N.B. XXXV. köt. 96-97. old.) 2. Blackwell Gordonnak, Pressburg, 1843. szeptember 13. H.M. I. 3. A teljes igazságot még 1865-ben, mikor iratait fia számára szánt örökségként rendszerezte, sem tudhatta. Máskülönben, ha ismerte volna Ix>rd Aberdeen és J. MacGregor állásfoglalását, az iratokat eszerint látta volna el jegyzetekkel. 4. Blackwell Palmerstonnak, Ixtndon, 1850. július 14-én, H.M. I.