Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

Szolgáltató és alkotó tevékenység

Vekerdi László MTA Könyvtára Egy könyvtár otthonai, eredményei és gondjai A közlemény - a Magyar Tudományos Akadémia funkcióváltásaival összefüggésben - a reformkori alapítástól napjainkig tekinti át a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának történetét. Különös tekintettel van a könyvtár elhelyezési és raktározási gondjainak, gyűjteményi értékeinek és szolgáltatásainak bemutatására. Végül az új épület adta lehetőségek között ismerteti a könyvtár mai funkciórendszerét. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára megalakulásától kezdve gondokkal küzdött. Igaz ugyan, hogy Teleki Józsel grót. a Magyar Tudós Társaság legelső "első elölülő"-je már 1826-ban, alig néhány hónappal Széchenyi nagylelkű alapítványa után, fölajánlotta apja. Teleki László 30 ezer kötetes könyvtárát [1], ámde sokáig nem akadt hely, ahová az értékes könyveket elhelyezhették volna, úgyhogy a könyvtár a család Szervita téri házában maradt. Az 1831-ben meginduló akadémiai munkákhoz (könyvbírálatok, ülések, előadások, pályázatok, teljesítményértékelések, szakirodalmi tájékoztatás, szaknyelvmagyarítás) a tagok a többnyire szerzői adományokból és nyomdai köteles példányokból gyülekező könyvtáracskát használták. Fráter Jánosné szorgos kutatásaiból jól ismert ennek a pár száz kötetes induló könyvtárnak a története; Ismertek a makacs és makacsul meghiúsuló törekvések, hogy kellő helyet teremtsenek a Telekiek könyvtárának [2J. Az Akadémia 1836-ban a Duna-parti Deronházból, ahol pár bérelt szobában működött, átköltözött a Trattner- Károlyi-féle ház második emeletére, a mai Petőfi utca elejére; kézikönyvtára ekkorra 2200 kötetre gyarapodott, elfért pár szekrényben, külön könyvtárost sem igényelt. De időközben gyülekeztek az adományok; Teleki Józsel újabb értékes gyűjteményt vásárolt [3]; 1838-ban pedig gróf Batthyány Gusztáv és öccse, Kázmér az Akadémiának ajándékozta a család 30 ezer kötetes rohoncl és 2660 kötetes kisbéri könyvtárát, és ezek átvételére már "csak olyan valaki jöhetett számításba, akiben megvoltak a képességek; bibliográfiai, könyvtárosi ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezett. Teleki Józsel Toldy Ferencet kérte fel a munkára" [4] A fáradhatatlan Toldy 1855 óta az Akadémia titoknoka volt, akadt dolga elég; az Ígért segítséget sem igen kaphatta meg. úgyhogy a Batthyány-könyvtárakkal gyarapodott akadémiai könyvtár rendezése elhúzódott, s ugyanígy a Teleki-könyvtár átvétele, amelyről pedig a nagygyűlés mér 1837-ben határozott. Mindenesetre kibérelték 1838-ban az egész könyvtár elhelyezésére alkalmas szobákat a Trattner-ház második emeletén, s megrendelték tölgyfából a bútorokat könyvespolcokat, asztalokat, székeket Azután az asztalos és a könyvtáros szép komótosan eldolgozgatott, mígnem 1844-ben mindenképpen át kellett venni a Telekikönyvtárat, mert a család bérbe adta a Szervita téri házat. "Az 1844 október 21.-i kisgyűlésén »a titoknok bemutatta az academiai könyvtárnak, vezérlete alatt készült, betűrendű s névszerinti lajstromát. IX roppant kötetben; jelentvén, hogy a szűnhavakban átvett Teleki-könyvtár rendezését két hét alatt befejezi®" [5]. Be is fejezte, s a rendezett könyvtárat 1844 december 23-án megnyitották. "A nyolc évvel később készült összeállítás - írja az elhelyezésről Fráterné - zsúfoltságot tükröz. A könyvtárállványon kivül 10 asztalt, egy hosszú asztalszekrényt, külön folyóiratszekrényt, pulpitust, és még néhány drb. magas létrát is feltüntet a leltárt készítő Toldy Ferenc. Mivel olvasóterem nem volt, az asztalok szolgáltak olvasóhelyül, illetőleg ott folyt a feldolgozó munka Is Az 1855 évi leltárban szerepel "Huszonhárom fahátú, s harminchat börhátú, tölgyfaszék (részben az Irodában és könyvtárban)«." A szabadságharc bukása után, az elnyomás éveiben az Akadémia Is nehezen talált újra magára, de a változás tudományos tekintetben nem csak hátrányokkal járt. A Bach-korszakban idevezényelt osztrák professzorok - többnyire szakmájuk elismert kiválóságai - tehetséges magyar tanitványaik és hazai kollégáik (kivált kitűnő orvoskollégáik) segítségével ugyanis úgyszólván néhány év alatt teljesen átformálták a főváros tudományos életét, az Akadémiát Is beleértve. Megszűnt vagy legalábbis háttérbe szorult az első évtizedek tétova dilettanizmusa; az osztrák professzorok megnyitották tanítványaik és kollégáik előtt a külföldi tanulmányutak lehetőségét, az újrainduló honi tudomány magától értetődően nemzetközi keretekben gondolkodhatott. Az Akadémia esélyeit külön Is növelte a brutális szoldateszka rémtettel által hazánk Iránt felébresztett külföldi érdeklődés, s mivel a nemzetkőzi szimpátia akkor még nem korlátozódott fennkölten óvatos szavakra, a könyvtár számos értékes cserekapcsolatét köszönhette ennek az együttérzésnek. Az ötvenes évek végén hirtelen föltámadó nagy nemzeti hullám ugyan eltávolította az országból az osztrák professzorok többségét, de ittmaradtak tanítványaik és megőrződött tudományos igényességük az Akadémiának egy nemzetkőzi mércével mérhető és szakszerű 83