Fekete Gézáné (szerk.): Telekiek alapítványa. Az Akadémiai Könyvtár az alapítástól az önálló könyvtárépületig 1826–1988 (A MTAK közleményei 24. Budapest, 1989)

"A haza összes polgárainak a használatára"

nülés állapotát, de legalább is egy stagnálási helyzet kialakulását. Az állomány és a szolgáltatások fejlesztésének gátoltsága mellett mindinkább érezhető volt az akadémiai palota rekonstrukciójának szükségessége, amihez a bent működő könyvtár miatt nem lehetett hozzákezdeni. Mindezen tényezők együttvéve abba ai irányba hatottak, hogy a könyvtár elhelyezését meg kell oldani. A hatvanas évek nagy vállalkozás-kísérletéről a Lloyd-palota helyén felépítendő célépületről már szóltam. Ezt követően még voltak kisebb jelentőségű és eredménytelen próbálkozások, keresgélések, mígnem a hetvenes évek második felében a könyvtár az Akadémia megértésével és áldozatkészségével kialakította a most megvalósult épület koncepcióját. Annak tudatában tette ezt, hogy változatlanul fent kell tartani a törökbálinti pótraktárt, hogy kihelyezett üzemeit nem tudja behozni, de mindezek ellenére mind az Akadémia, mind a könyvtár vezetése pozitívumnak tekintette, hogy az Akadémia és a könyvtár egységes elhelyezése fennmaradhat. Ezt az egységes elhelyezést megerősítendő az Akadémia vezetése elfogadta a könyvtár javaslatát, hogy mintegy 1200 négyzetméter alapterület továbbra is a könyvtár birtokában maradjon a palotában, úgymint a Kézirattár és a Régi Könyvek Tára, a Keleti Gyűjtemény, a mikrofilmtár és a xerox szolgálat. A két épület közti átjárást műszakilag meg lehetett oldani. Mit jelent az új épület a funkcióbővítésben ? Mindenekelőtt az olvasói férőhelyek jelentős növekedését, ezzel újabb olvasórétegek számára a könyvtár használatát (például a TTK és a bölcsészkar hallgatói korlátozás nélkül vehetik igénybe), a számítógépes szolgáltatások bővítését, a gyűjtemények és a könyvtári személyzet kulturált elhelyezését, a korszerű munkaszervezés alkalmazását, a könyvtár akadémiai és országos feladatainak jobb ellátásához szükséges körülményeket. Mindehhez arra is szükség volt, hogy a könyvtár az Akadémia vezetésének támogatásával az utóbbi három évtizedben olyan szolgáltatásokat kezdeményezzen, amelyek a döntéshozók előtt a könyvtár társadalmi hasznát biztosítani látszottak. Ezt nevezem én vonóerő-, illetve mozdony-effektusnak. Ezen azt értem, hogy még a legértékesebb szállítmánynak is - mint amilyen a becses dokumentumok gyűjteménye például - szüksége van vonóerőre, erős mozdonyra, amely vonhatni képes az amúgy statikus állományt. Ilyen vonóerőt keresett - és talált - a könyvtár a hatvanas években a tudománypolitikai és kutatásszervezési információs szolgálat beindításával (lásd a Tudományszervezési Tájékoztatót, a szakkörökben „akadémiai zöld füzetek"-ként emlegették), a Tudományszervezési Füzetek kismonográfia-sorozattal. Az előbbi nemzetközileg is új vállalkozásnak számított, és új információs kultúrát telepített Magyarországon. Ne maradjon említés nélkül a vállalkozás ihletőjének és ösztönzőjének neve: Erdei Ferenc néhai főtitkáré és az első évfolyamok kivitelezésében oroszlánrészt vállaló Szalai Sándor szociológus-akadémikusé. De ugyanilyen, sőt talán még erősebb „mozdony"-nak bizonyult a szakirodalmi informatika telepítése (a Science Citation Indexhez kapcsolódó szolgáltatások, majd a CD-ROM), amelyben az MTA vezetői - időrendben Márta Ferenc főtitkárral kezdődően és Láng Istvánnal bezárólag - kivétel nélkül ' nagyfokú támogatást nyújtottak a könyvtárnak. Az érdekelt irányító állami és társadalmi szervek is fokozatosan csatlakoztak az effajta könyvtári szolgáltatások használóihoz. Mindez és sok egyéb megteremtette azt a szükséges légkört a könyvtár körül, amely biztosította az új könyvtárépülethez szükséges aktív támogatást. Említhetném még a könyvtár 'nemzetközi szerepvállalását az európai társadalomtudományi információs együttműködési programban (ECSSID), a szocialista országok akadémiai társadalomtudományi információs együttműködésében (MISZON) és más országos és nemzetközi programokban. így született meg az új könyvtár. De az említett tényezők és a.„mozdony-effektus" attól váltak igazán élővé, hogy a könyvtár munkatársainak sikerült azonosulniuk a feladattal. Az mindenképpen bizonyos, hogy szenvedéllyel, és hozzáteszem, optimistán, jókedvvel és játékosan kell nekivágni egy könyvtárépítési kalandnak. Rózsa György 24