Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
91 2. Jelenti, hogy a Comides-codex egykori kötéstáblája, mely Toldy Ferenc hagyatékából kézirattárunkba került, az Egyetemi Könyvtárnak jogos tulajdona, s indítványozza, hogy az a most említett könyvtárnak engedtessék át. Elfogadtatik. 3. Jelenti, hogy a közelebbi hat év alatt az Akadémia Könyvtára ajándék útján, a Ráth-, Kaufmann-, Reiner-, Katona- és Hernády-könyvtárral gyarapodott s hogy különösen az utóbbiban sok könyv kötetlen állapotban vétetett át, s ebből kifolyólag kéri, hogy a jövő 1912-ik évi költségvetésbe, a könyvtár részére, kötések címén, az ideinél nagyobb összeg vétetnék fel. A kérelemnek a lehetőséghez képest, elég fog tétetni. 4. Jelenti, hogy az Akadémia több tagja azt a kívánságot fejezte ki előtte: állítaná össze a könyvtár negyedévenkénti gyarapodását s adná ki az Akadémiai Értesítőben. E kívánalom teljesítését a maga részéről is szükségesnek találja, de a könyvtári személyzet jelenlegi csekély száma mellett, a szerzeményeknek csakis évenkénti közzétételére vállalkozhatik. A bizottság elhatározta, hogy a könyvtár szerzeményei egyelőre évenként tétessenek közzé az Értesítőben. 5. Jelenti, hogy Dr. Trócsányi Zoltán ideiglenes minőségben, már három éve szolgál az Akadémia Könyvtárában s érdemeket szerzett arra, hogy az üresedésben levő könyvtártiszti állomásra, 1912-től kezdve, a szabályszerű illetményekkel véglegesen alkalmaztassák. Elfogadtatik. 6. Végül jelenti, hogy a könyvtár, az újabb szerzemények s különösen az ajándékba kapott magánkönyvtárak miatt, ismét elannyira helyszűkében szenved, hogy előreláthatólag egy év múlva az állapot, a szó szoros értelmében, tarthatatlanná fog válni. Kéri az Akadémia Elnökségét, méltóztatnék akár a palotában akár a bérházban a könyvtár számára annyi újabb helyiséget rendelkezésére bocsátani, hogy azok legalább 8-10 évig a szükségletnek megfelelhessenek. E tekintetben nem akar indítványt .tenni, csak mint lehetőségeket említi fel: 1. a dunaparti könyvtárhelyiségek meghosszabbítását be a bérházba; 2. az oszlopcsarnoktól jobbra és balra vezető folyosó baloldali részének hozzácsatolását a könyvtárhoz; 3. a palotában levő főkönyvtárnoki lakásnak átadását a könyvtár számára. Jól tudja, hogy e lehetőségek bármelyike kisebb-nagyobb kellemetlenséggel fog járni. A behatolás a bérház dunai részének földszintjébe nem csak jelentékeny béljövedelemtől fosztaná meg az Akadémiát, hanem a bérház újraépítése esetében nagy zavarokat idézne elő; az oszlopcsarnoki folyosó lefoglalása a palota belsejének szépségén ejtene csorbát; a főkönyvtárnoki lakás felhasználása pedig az Akadémia egy régi tisztviselőjének kiköltözését tenné szükségessé. Egyéb lehetőséget e hármon kívül maga sem tud, s azért a választásra a bizottságot, illetőleg az Akadémia elnökségét kénytelen fölkérni. Ferenczi Zoltán, az Egyetemi Könyvtár igazgatója fölveti az eszmét, nem volna-e célszerű az Akadémia Könyvtárát az államnak felajánlani olyképpen, hogy az Egyetem és az Akadémia Könyvtára, mindegyik megtartván a maga önállóságát egy épületben helyeztetnék el. Ezzel jó szolgálatot tennének a magyar tudományosságnak és megszabadítanék az Akadémiát a helyiségek hiányából származó kellemetlenségektől.
