Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
19 károsodhatnék, vizsgálná meg; különösen hogy a titoknoki kiadónak (expeditor) hivatalbaléptekor adott elnöki utasítást megolvasva, amennyiben ezt, a könyvek kezelése tárgyában, az ellenőrködést illetőleg hiányosnak találná, hozzon javaslatba módosítást; a könyveknek a k.bizottság előbbi jelentésében panaszolt silányabb fűzést vizsgálja meg; s általában szerezzen tudomást arról, nem történt-e az Akadémiának az eddigi kezelés alatt valami kára: szerencséje van jelentését a következőkben terjeszteni elé. A küldöttség mindenek előtt azon elnöki utasítással ismerkedett meg, mely a titoknoki hivatal rendezését illetőleg, 1865. február 3-án, gróf Dessewffy Emil elhányt elnök által, Méltóságod, Csengery Antal akad.jegyző és Arany János újonnan választott titoknokkal történt közös megállapodás után adatott ki, és úgy találta, hogy ez utasítás szabályai általában célszerűek; s a mint a hivatalt javítnoki és kiadói osztályra különzi, az elsőnek a nyomás alatti, a másodiknak a nyomdából kikerült könyvekkel lévén ügye, megfelel a jó rend, és munkafelosztás kívánalmának. Miután az ezen utasításban a kiadó által vezetni kellett könyvek egy részét (melyek különben jelen vizsgálatnak körébe nem is tartoznak) mint az Igtató, Kiadó,'Utalványkönyv többnyire maga a titoknok vezeti: a küldöttség azon könyvek megtekintésére szorítkozott, melyeket a kiadó, Takács, a belés külföldi tagoknak, egyesületeknek stb. járó könyvekről visz, s azokat az utasításnak megfelelőleg, rendben találta. Minden társulat vagy egyes tag részére külön lap van nyitva, hová a neki járó könyvek címei beiratnak, az elküldés szintén; helybeliek a vételt aláírással bizonyítják; vidékiek, vagy külföldiek részéről a vevény visszaérkezte pontosan följegyeztetik. De panasz van az akadémiai könyvárus ellen, ki a szállítás végett hozzá küldött könyveket, dacára az Akadémia e részben ismételve történt határozatainak, most is sokáig elheverteti. Ami már a könyvek befűzése iránti panaszokat illeti: a küldöttség tisztába kívánt jőni először is azzal, mi módon ment át a fűzési munka az előbbi könyvkötő kezéből Takács kiadó kezébe. A titoknok által előkeresett iratokból kiderült, hogy 1865. ápr. 11-én Takács István folyamodást adott be az akadémia elhűnyt elnökéhez, kérve, Ijogy miután csekély fizetéséből családostul nem élhet, engedtessék át neki az intézet könyveinek befűzése. Gr. Dessewffy erre tett határozatában a titoknokot és a jegyzőt bízta meg véleményadással. Ennek ellenére a gróf 1865. jún. 22-én kelt levelében, már azt tudatja a titoknokkal, hogy „Takácsnak az akadémiai kiadványok bekötésének megkezdhetését megengedte", amint ezt, a titoknok nyilatkozata szerint, mind ez utóbbinak, mind Takácsnak, ugyanakkor szóval is megmondotta. E szerint a kiadó az ettől fogva megjelent munkákat nem hagyta többé Dobocsányinak befűzni, hanem lakására vitette. Azonban Tóth Lőrinc pénztárnok Dobocsányi könyvkötőnek egy nála lévő folyamodványát mutatott elő, mely szerint az elhúnyt gróf elnök 1865. aug. 26-án tett határozatában, a panasz megvizsgálására Arany János, Tóth Lőrinc, Csengery Antal rendes tagokat oly módon küldi ki, hogy ha Dobocsányi előadását igaznak találják, neki a könyvfűzést adják vissza. E vizsgálat, mivel a hátirat lappangott, mind ez ideig nem történt meg. Ami a nyomdából kijövő példányok ellenőrzését illeti addig a pontig, midőn könyvárushoz, expeditióba vagy raktárba kerülnek; tehát a befűzés és átadás körüli ellenőrzés erre nézve következőket találta. A fönemlített Utasítás e részben azt rendeli, hogy a
