Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)
A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949
126 Dr.Heller Farkas, Dr. Herepey Gábor, Dr.Keresztury Dezső, Dr. Kőhalmi Béla, Dr. Lukinich Imre, Dr. Mátrai László, Dr. Voinovich Géza. A főkönyvtámok jelentést tesz a könyvtár elmúlt félévi munkájáról s a könyvtár újjászervezési terveiről. Bejelenti, hogy a rendkívül sokféle és sok szempont szerint elhelyezett könyvtári és külön gyűjteménybeli anyag áttekintése s a könyvtár helyzetének és feladatainak mérlegelése után egyértelműen meg kell fogalmazni a könyvtárt s a meglevő adottságok és az új feladatok összeegyeztetésével el kell készíteni a könyvtár munkatervét. Az ezzel kapcsolatban felmerült elvi kérdésekhez kéri a Könyvtári Bizottság hozzájárulását. A könyvtárral kapcsolatos mondanivalóját három probléma-körbe csoportosítva adja elő: 1. A könyvtár megfogalmazása, 2. az üzembehelyezés terve (a hároméves terv keretén belül) 3. a könyvtár modernizálási terve (az ötéves terv keretén belül). (A főkönyvtárnoki jelentés a jegyzőkönyvhöz csatolva.) A Könyvtári Bizottság elfogadja a jelentést, hozzájárul annak javaslatához s aztán egyes tagok hozzászólásai következnek: Mátrai László a theológia-szak könyveinek koráról érdeklődik. Herepey Gábor a beérkezett köteles példányok szelektálásának módjáról. Gulyás Pál megjegyzése szerint semmit nem volna szabad a beérkezett anyagból kiselejtezni. Heller Farkas az iránt érdeklődik, hogy milyen lehetőségei vannak a könyvtárnak könyv vásárlására. Főkönyvtámok megadja a kívánt felvüágosításokat: a selejtezett művek a duplumtárba kerülnek. Könyv vásárlásról egyelőre csak a legszűkebb kereteken belül lehet szó. Kőhalmi Béla hosszabb hozzászólásban a következőket adja elő: Határozott formában felmerült újra az egységes Nemzeti Könyvtár terve. Az Akadémia Könyvtárának is úgy kell terveit elkészítenie, hogy ezt a Nemzeti Könyvtárat ne tévessze szem elöl. Szintén szükségesnek és helyesnek tartja, hogy a nagy könyvtárak elhatárolják működési területüket. Az Akadémia részére önként kijelölődik a nyelv, történettudomány s a régészet mint főgyűjtőkör. Ezen kívül feladata volna, hogy az Akadémiák Világszövetségével és általában a tudományos intézményekkel való érintkezés centruma legyen. A könyvtár különgyűjteményeivel kapcsolatban, különösen a keleti gyűjteményre tér ki s ő is alátámasztja a főkönyvtárnoknak azt a tervét, hogy az egész Budapesten levő keleti anyagot az Akadémiára kell koncentrálni. Itteni megőrzése azonban értelmétlen, ha az Akadémia nem tud helyet és fejlődést biztosítani a gyűjteménynek. Az olvasó helyiség közeli megnyitását örömmel üdvözli s azt javasolja, hogy az olvasóteremben elsősorban a legfrissebb anyag álljon az olvasók rendelkezésére, mert az angol és francia szakkönyveket az ifjúság csekély nyelvismeretei következtében egyelőre még kevésbé olvassa. Lukinich Imre nem osztozik a nagy Nemzeti Könyvtárra vonatkozó optimizmusban. Sokkal jobb megoldásnak találná egy nagy, központi katalógus elkészítését a különféle keleti gyűjteményekről is.