Fráter Jánosné: Az MTA könyvtári bizottságának iratai, 1866–1949 (A MTAK közleményei 20. Budapest, 1988)

A Könyvtári Bizottság iratai 1866-1949

116 és egy altiszt kell. Ha az építészeti munkálatok a Széchenyi-Múzeum helyiségeiben elkészülnek, a múzeum megmentett anyagának felállításához azonnal hozzá kell látnunk. Örömmel jelentem, hogy a Széchenyi-Múzeum gondozására a főtitkár úr és az én kérésemre szívesen vállalkozik Lukinich Imre r. tag úr. így ez a nemzeti szempontból is nagyértékű, Viszota Gyula t. tag halálával elárvult gyűjteményünk ismét méltó szakember gondozásában lesz. Kérem a bizottságot, fogadja el ajánlatunkat, hogy azt határozattá emelése céljából az összes ülésnek felteijeszthessük. Súlyos és nagy munkát adtak 1946-ban és 1947-ben a könyvtárban levő fasiszta könyvek. Maga a kormány is ezekben a dolgokban többször változtatta álláspontját. Legutolsó álláspontja az 1946. ápr. havában a „4128-1946. magy.miniszterelnökség" kelt rendeletében van, amelyet mi 1946. ápr. 23-án kaptunk. A dátum fontos, mert anyagunkat ápr. 20-ig a rendőrségre be kellett szolgáltatni s így a N. Múzeumnak semmit át nem adhattunk. Ez a rendelet már csak egy könyvtárat - a Nemzeti Múzeum Könyvtárát — jelöli ki olyanul, amely a fasiszta sajtótermékeket két-két példányban megőrizheti. A rendelet szerint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzeti Múzeum Könyvtára „a többi könyvtárak anyagából saját állományát kiegészíthesse oly módon, hogy minden tiltott sajtótermékből két-két példánnyal rendelkezzék". Mint feljebb megjegyeztem, ezt már nem teljesíthettük. A felsorolt munkálatokon kívül szorgalmasan végeztük a folyó munkákat. A tisztviselők a beérkezett új anyagot: kötelespéldányokat, külföldi tudós társaságok által küldött csereanyagot, növedéknaplózzák, katalogizálják; 1945-ben 959, 1946-ban 2500 kötelespéldány érkezett be. A főkönyvtámok irattárában 1945-ben 360, 1946ban 536 az elintézett akták száma. Amennyire lehet kielégítettük és kielégítjük a kutatókat is. De leghőbb vágyunkat: olvasótermünk megnyitását, még mindig nem teljesíthettük. Pedig ez hő óhajunk. Kutatóknak, tudósoknak már úgy-ahogy rendelkezésre állunk, a nagyközönségnek így tanulóifjúságunknak azonban - amely a háború előtt délutánonként olyan örömest látogatta olvasótermünket — még mindig nem állhatunk szolgálatára. Pedig sok tanuló ifjú életében nagy élmény volt az Akadémia könyvtára s vele olvasóterme. Stein Auréltól hallottam, - hogy másokat ne említsek — hogy ő mint középiskolai tanuló délutánjait a legszívesebben az Akadémia Könyvtára olvasótermében töltötte s itt eltöltött órái feledhetetlenek neki. Bizonyos, hogy az Akadémia iránti, élete végéig tartó szeretetének, hálájának: könyvtára ideájándékozásának forrása a kellemesen eltöltött olvasótermi délutánokban is keresendő. De hogyan nyissuk meg az olvasótermet, mikor még minden pillanatban az olvasó fejére hullhat le a plafonról egy-egy nagyobb vakolat vagy stukatur darab. Reméljük azonban, hogy ez a veszély is nemsokára el fog múlni. Az olvasóterem ablakait - tokokat, rámákat - most csinálják s nemsoká az üvegezés is meglesz, utána meg a többi munka. Részletes jelentésemből ezeket tartottam olyan pontoknak, amelyekre a bizottság figyelmét különösen is reá kell irányítani. Még több éven át fog tartani, hogy a fővárosi nyilvános könyvtárak közül az Akadémia Könyvtára a közönség által való használatot illetőleg nemcsak a Fővárosi Statisztikai Szemle kimutatásaiban, de a valóságban is az utolsók között lesz. Hogy azonban az élre kerüljön, az nem a tisztviselők és altisztek