F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)
A debreceni "arany ember"
57 alapszabályok értelmében nem volt beleszólásuk az egylet ügyeibe. Száz arany alapítványt tett a polgári iskola, a kereskedelmi és ipari pályára készülő ifjúság praktikus célú oktatási intézménye javára, s utóbb az István malom vezetősége is 10. 000 forintos, e célra tett alapítványával örökítette meg Csanak József és Várady-Szabó Lajos igazgatásának emlékét. Csanak József felfogása szerint azonban nem elég az, ha a kereskedő ifjak pusztán szakismeretekkel rendelkeznek. Egy 1868-as beszédében ezeket mondotta: "Amint bármely állású férfiúnak kívánatos, hogy a kereskedői szellemből legyen benne, úgy a kereskedői pályán levőnek is főkelléke, hogy ne legyen félszeg, egyoldalú, hanem bírjon érzékkel más míveletek, más tudományok, a haza Ugye, a szép, jó és nemes iránt is, és bírjon a társadalomban megkívántató egyéni jó tulajdonokkal, mert ezek nélkül — ha szaktudománya egetérő is — annak sem maga sem más hasznát nem veheti." Hogy maga is elősegitette alárendeltjei művelődését, példázza egyik segédjének fennmaradt levele, amelyben egy főnökétől ajándékba kapott német verskötetről ír. Szivén viselte azonban ezeket tul a város általános kulturális fejlődését is: a 60-as években a debreceni színház nagy nehézségekkel küzdött s arról volt szó, hogy a társulat elhagyja a várost. A színi bizottság — amelynek Csanak József egyik vezetője, később elnöke is volt, — nemcsak helyet biztosított az előadások számára, de Csanak József és egy kereskedőtársa, Farkas Fermc elváUalta a színház havi 500 forintos deficitjének a fizetését is, s a társulat a bizottság működése nyomán hamarosan beköltözhetett a Szkalniczky Antal-tervezte új szinházépületbe, amelyben Csanak József hosszú időn át két teljes sort bérelt népes családja és alkalmazottai számára. Hasonlóképpen támogatta a zenede és dalárda létrehozását, üti levelei tanúsítják, milyen élményt jelentett számára a zenehallgatás. Az aktív muzsikálás örömét gyermekeinek és má s debreceni gyermekeknek is meg akarta szerezni. Amikor Farkas Ferenc kereskedő és Vecsey Imre építőmester 1861-ben 500-500 forintot ajánlott fel a zenede létesítésére, Csanak József — arra hivatkozva, hogy neki kétannyi gyermeke van, mint az előtte szólóknak — 1000 forintot adott. Valóban valamennyi gyermeke hegedült vagy zongorázott, némelyik mindkét hangszeren játszott. Később azzal is támogatta a város zenei életét, hogy előlegezte az 1868-as dalosverseny költségeit, majd vállalta a több mint 3000 forintos deficit kifizetését is. Bár adományai elsősorban Debrecen fejlődését szolgálták, nem szorítkoztak csak erre a városra. Még 1860-ban 500 forintot adott az Akadémia palotájának felépítésére. Ismeretes, hogy ez az épület az önkényuralom végén, mint a hazafias erők egyik első nagy megnyilvánulása — az egész nemzet összefogásából született meg. A velük egy gyújtőíven szereplők névsora tanúsítja, hogy a két nagy családú debreceni kereskedő (Várady-Szabó Lajos ugyancsak 500 forintot adományozott) a pécsi és székesfehérvári püspökkel, a kalocsai főkáptalannál azonos összeggel járult hozzá a palota felépítéséhez, megelőzve sok náluk rangosabb, történelmi név viselőjét.
