F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

28 nyelvét is csak a németből rontotta magának, addig a francia mindenben eredeti. Londonban az "umbrella", Párisban meg a "carafina" szókat gyakran hallottam használtatni. Ebben mi mindegyiknél elébb vagyunk, mert régen volt az, hogy mi az esernyőt umbrellának, a kancsót pedig karafinának hívtuk. Genf, 1862. szept. 6. Ne csudálkozzál rajta, hogy mindeddig nem írtam; ha az ember ennyire belejő a nézésbe és kutatásba, mint én most, nehéz az íráshoz hozzájutni. Aug. 31-dikét egészen elfoglalta egy kirándulás Versaillesbe. Versailles mintegy 30.000 lakossal bíró város, királyi lakkal, mely maga is oly nagy, mint egy város. Óriási tünemény itt az épületek csoportja, s kábító az ezekben felhalmozott kincs történelmi képek és szobrokban. Versaillesból — mint akinek feladatát meg kell oldani, — még óriásibb kivitelű kerteken át, tavak és szökőkutak mellett elgyalogoltunk a nagy és kis Trianon kéjlakok belsejét, — melyekhez a franciák annyi jó és rossz emléket kötnek, — szemügyre venni és kértéit feljárni. [68] — Alig viszek utazásomból erősebb benyomást haza, mint amelyet a külföld kertépítményei reám tettek. Csak most tudom: mit tesz az a szó, hogy "kert," megtanultam oly helyeken, hol a tájviszonyok kedvezők, s ész, pénz és akarat nem hiányzik. — Akkor nap még korán visszaérkezve Párisba, az este fennmaradt részét ismét a fényes boulevardokon járkálással töltöttük el. Londonnal ellenkezőleg itt úgy látszik, a kereskedők vasárnap is dolgoznak, ha van mit. Legalább a sok cifra bolt és kávéház vasárnap is mind nyitva volt. Szept. l-jét — még mindig vezető nélkül — meglátogattuk Országh^fényképészt, ki hazájának a maga szakában becsületére vált; megnéztük a Notredame templomot és a köz áruló helyet kívülről, az arc de triompheot, keresztülmentünk az elisei mezőkön s a tuileriák kertén, — s azt gondoltuk, hogy eleget láttunk, pedig szept. 2-kán értelmes magyar vezetőhöz jutván, csak ekkor kezdődött meg igazán annak láthatása, ami Párisban látnivaló. — Most már a köz áruló helynek nemcsak mellette, hanem bele is mentünk. Az épület vagy inkább épületcsoportozat 14 millió font vas és 7 millió téglából készült; húst, halat, gyümölcsöt, zöldséget s ételmaradékot áruló kofáknak temérdek cintáblája, a földszin alatti üregben pedig mindegyiknek elkülönözött raktára van itt. E földalatti raktáraknak most távol vidékekkel vasút által összeköttetése terveztetik, mi által a földfeletti forgalom alkalmatlansága valamennyire kevesebbíttetni fog. Képzelheted ebből: minő fokon áll az itteni embertömeg szüksége, hogy immár ilyenekről is gondoskodni kell.[69] A sok kútfő közül melyek mellett elhaladtunk, csak egyet említek: az ártatlanok kútját. — Ennél és a halva találtak házánál elmenve a Notredame toronyba