F. Csanak Dóra: Egy debreceni kereskedő Nyugat-Európában. Csanak József úti levelei 1862-ből (A MTAK közleményei 19. Budapest, 1987)

Úti levelek

14 vettük észre, hogy erődítéseken keresztülhatolva a város túloldalán vagyunk! Sebaj! mert a véletlen jól pótolta a tervszerűt. Egy nagy épületbe, hol szokottnál vígabbaknak látszottak az emberek, bementünk s példájokat követve sonkát meg sajtot ettünk és sört ittunk. Csak abban nem követhettük őket, hogy azon furesálkodásokon, melyekkel oly igen elégedettek voltak, mi is kedvünket találtuk volna. Azáltal hogy bementünk, aligha a vendéglősnek több sere nem fogyott el, tovább maradtak a vendégek, mert mind tudni vágyott, hogy kik vagyunk. Efeletti örömében a vendéglős, amint magát kifejezte, vendégei tiszteletére két pipaformából görögtüzet égetett. Ma délig Köln városát jártuk be. Amsterdam, 1862. aug. 12. Köln tele van rémséges, csodás és mesés dolgok régi időkből fennmaradt megörökítésével. Egy magas ház legfelső emeletébe éjfélkor feljáró és az ablakból most is kinéző fehér ló, — a Gürzenichet Köln városának örökbe hagyott zsidónő, — a papi rémuralom korában a jezsuiták által ebédre hívott, de megjelentekor éhes oroszlánok közé buktatott s ezeket legyőzött polgármester, s hasonlók históriája hosszabbak, hogysem a velők való rettegtetéshez hozzáfoghatnék. [29] Ezüstbe foglalt és anélkül hagyott koponyák ezrei és nagy mennyiségű csontok, melyeket a szt. Orsolya templom falüregei meg a kincskamra állványai kegyetlenül berakva és felhalmozva tartogatnak, állítólag azon 11.000 apácaszűzről maradt emlékek, kiket Attila Rómába zarándoklásuk közben itt tájon legyilkoltatott. — Hogy ezen csontokat nem hagyják por és hamuvá lenni? Hiszen megbűnhődött már Attila elég sok íziglen. [30] Köln legnagyobb nevezetessége a főegyház. Erősen rajta vannak, hogy 600 év előtt megkezdett tornyai, a porosz király pártfogása alatt, a már csaknem feledésbe ment, de szerencsésen ismét feltalált eredeti terv szerinti dísszel és magasságban felépülhessenek. Az pedig nem könnyű, mert a falak minden egyes kődarabjának egy-egy szoborrá vagy más díszalakká kell válni, mielőtt beillesztetnék, úgy hogy sok szegény eklézsia egész temploma nem ér annyit, mint ezen óriás egy-egy falköve. Benn a templomban termérdek a műkincs, kivált zár alatt, itt-ott csikorogva nyíló vasajtók megett, melyek csak külön és busás díj mellett nyílnak meg. Felnyittatásukra azonban már csak azért is érdemes vállalkozni, hogy meglássuk: mennyi minden van a világon, aminek nagyobb az értéke, mint 40. 000 köblös jó földé, mely előtt pedig tisztelettel szoktunk meghajolni. Ott van például rejtekben egy szekrény vert ezüstből, 1162diki készitmény, a három szent király csontjaival, s ezeket nem is számítva 3 millió tallért érő drágakőkirakványaival; két oitárszekrény ajtainak belső lapjai pedig, melyekre Stefani a zárdaszüzek életéből festett jeleneteket olajba, megfizethetetleneknek tartanak. [31]