Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

II. Az akadémiai könyvtárosok anyagi helyzetének és munkakörülményeinek alakulása 1831-1949

58 tartása, akik szükség esetén az Írnokok segítségét vették igénybe. A segédjegyző fizetéséről már szóltunk, az írnokokra vonatkozóan azt kell megjegyeznünk, hogy a reformkorban általában napi, vagy havidíjasként dolgozó írnokokat alkalmaztak. Az Akadémiánál az volt a gyakorlat, hogy rendszerint havidíjasokat vettek fel és egy idő után, általában egy év múlva, nevezték ki őket. A havidíjas írnok 16 forint 40 krajcárt keresett. A kinevezés után az összeg valamivel emelkedett; évi 200-300 forint körül mozgott. [183] Ehhez még annyit kell hozzátennünk, hogy az írnokok legtöbbje jogot végzett, hites ügyvéd, valamelyik újság, folyóirat munkatársa, vagy más szabadfoglalkozásúakból került ki, akik rendszerint mellékfoglalkozásként vállaltak írnoki, másolási munkákat. Az Akadémiánál bizonyos rangot jelentett az írnoki munka végzése, mert a megüresedett állás betöltésére mindig több jelentkező közül választhattak. Erre utalt Teleki József is, amikor azt írta Toldynak, hogy alkalmazza a jelentkezőket egymás után két hétre napidíjasként, ezalatt kiderül ki alkalmas az állásra.[184] A tisztviselőknél szólnunk kell még az 1839-ben kinevezett érem- és pénzgyűjtemény őrének Érdy Jánosnak fizetéséről, Ot a szaporodó gyűjtemény katalogizálására, gondozására nevezte ki az Akadémia évi 300 forint tiszteletdíjjal. Amikor a Batthyány-könyvtárak felállítása és rendezése kapcsán, —Toldy Ferenc önként vállalt könyvtárvezetése mellett — szükségessé vált egy könyvtári írnok alkalmazása, az 1838 óta a titkári hivatalnál havidíjasként dolgozó Varga Somát nevezte ki az elnök 200 forint évdíjért. Varga Soma 1845ben fizetésemelést kért: "... Ezen fáradságos és nem csupán leírói képességet igénylő foglalkozásom miképp teljesítéséről a tek. Társaság érdemdús titoknoka tegyen bizonyságot, kinek előbb útmutatása, majd felügyelete mellett dolgozám, mit méltán nyereségemül tekintek. A könyvtárt fennállása óta kezelem és őrzöm, miáltal a tekintetes társaságot könyvtárnokfizetési nevezetes költségrovattól van szerencsém mentesíteni... Kezelem f. évi Jakab nap óta a nyomtatványok raktárát is. Foglalkozásom más természetüknél fogva nemcsak feleletterhesek, de szünidővel élhetést sem engednek".[185] Az Akadémia méltányolta Varga Soma érdemeit és 1846-tól évi 300 forint dotációban részesítette. Ebből megállapítható az a tény, hogy a könyvtár felelős gondozójának fizetését nem a Teleki-alapítványból fedezték, hanem az Akadémia tőkéjéből. Továbbá ez meghatározó jelentőségű volt a könyvtárosi státusz kialakulására, amennyiben ettől az időtől kezdve rendszeres gyakorlattá vált az Akadémia költségvetésében a könyvtár fenntartására szánt összeg mellett a könyvtáros illetményének beállítása, illetőleg utalványozása. így nyílt lehetőség arra, hogy — amikor 1848-ban Varga Soma távozása után hirtelen kellett gondoskodni a könyvtár gondozásáról — a 300 forint évdíjért kinevezett utódot, már nem könyvtári írnokként, hanem alkönyvtárnoki címmel nevezték ki Repiczky János személyében. A Teleki-család által el sernek 1851-ben kinevezett főkönyvtáros, Hunfalvy Pál fizetése az első években az alapítványból 300 forint. Nincs adatunk arra