Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

I. A könyvtár fejlődése a könyvtárosok kinevezése, alkalmazása és munkássága szempontjából 1831-1949

41 tag, pedig jó kapcsolatban állt Szily Kálmán főkönyvtárnokkal. Ferenczi Zoltán a Könyvtári Bizottság intencióinak megfelelően hozzálátott a feladatok megoldásához. Már 1925 első felében sikerült megvalósítania — a még Szily Kálmán életében megtervezett — dunaparti, bérházi alagsor raktárrá alakítását. Egy kb. 17 X 7 méteres nagyraktárt, továbbá egy 4.40 X 3.60, és egy 4.40 X 2.20 m alapterületű raktárt (a két utóbbi a bérház egyik udvarára nyíló ablakkal) nyert így a könyvtár, amely vasajtóval csatlakozott a főraktárhoz. [132] Ide állították fel a Stein Aurél-könyvtárt, a természettudományi szakok egy részét és a Kégl-könyvtárt.[133] Elvesztette viszont a könyvtár a palota földszintjén levő volt főkönyvtárnoki lakásból épített raktárát, mert azt Zsirai Miklós gondnok számára lakássá alakították vissza.[134] A dunaparti raktárak építése csaknem 55 millió koronába került. [135] 1926 folyamán még egy helyiséget alakítottak át raktárrá. Ezt abból tudjuk, hogy a könyvtári iratok között van Tarcsy József asztalosmesternek egy közel négy millió koronás költségszámlája.[136] A feldolgozó munkában Ferenczi Zoltán arra törekedett, hogy a korábbi években összegyűlt restanciát, mintegy 50 ezer darabra becsült nyomtatványt, szakokba osszák és katalogizálják. Ebből mintegy 14 ezer darabot sikerült teljesíteni.[137] 1926 márciusától Fógel József helyébe Török Pál kapott — alkönyvtárnoki minősítéssel — kinevezést és beosztást az akadémiai könyvtárba a Gyűjteményegyetem létszámából.[138] A könyvtári beszerzés egyik alapvető feladata volt a kötelespéldányok beszolgáltatásának ellenőrzése, ami mindenkor jelentékeny munkaerőt kötött le. Az I. világháború alatt és után a megváltozott nyomdai és kiadói viszonyok és a könyvtárosok állandó fluktuációja arra késztették a könyvtár vezetőségét, hogy hathatósabb munkamódszereket vezessen be ezen a területen. A Könyvtári Bizottság is súlyponti feladatként jelölte meg ezt a tevékenységet. Ferenczi Zoltán olyan ésszerű nyilvántartást vezetett be, hogy a tudománytalan irodalom beáramlása a minimálisra csökkent. Elrendelte a beérkezett kiadványok újfajta naplózását és katalogizálásra való szétosztását. Hat írógépet sikerült beszereznie a könyvtár számára, úgy, hogy a címfelvételeket ezután géppel írták a könyvtárosok.[139] Ferenczi a Könyvtári Bizottság észrevétele alapján körlevélben szabályozta a könyvtári szolgáltatások rendjét. Eszerint a könyvtár hétköznapokon délelőtt 9-12 óra között, délután 15-19 óráig volt nyitva. Ezenkívül nyitvatartott a nagy ünnepek előtti napokon. Zárva volt vasár- és ünnepnapokon és az eddigi két hónapos nyári szünet helyett csak augusztus 15-től 31-ig, takarítás címen.[140] Ezzel megszüntette a könyvtár eddigi hosszú szüneteit. Lépéseket tett új könyvek és folyóiratok megrendelésére. Ehhez felhasználta elődei összeállított jegyzékeit a háború miatt felfüggesztett kiadványokról. (Még Hellebrant Árpád állított össze a főtitkár számára 34 folyóirat címet, amelyek 1914-ig jártak a könyvtárba. A jegyzékben külön felhívta a figyelmet Hiersemann lipcsei könyvkereskedő által kiadott ősnyomtatvány