Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosai (A MTAK közleményei 18. Budapest, 1987)

III. A könyvtárosok biográfiája

133 Ring Adorján 1848. júniusában távozott akadémiai állásából, de hamarosan ismét folyamodott az írnoki állásért. 1849-március 17-i levelében Teleki azt írja Toldy Ferencnek: "Ringnek újabb kérésére és újabb ajánltatására elhatározám magamat, őt csakugyan akadémiai írnoknak kinevezni".... Ring Adorján ezután 32 éven át hűségesen szolgálta az Akadémiát 1882-ben történt nyugdíjazásáig. Irod.: MTAK Kézirattár RAL 10/1849. MTAK Kézirattár RAL 12/1853. MTAK Kézirattár RAL 697/1859. MTAK Kézirattár RAL 401, 466/1884. MTAK Kézirattár Ms 4740/65. MTAK Kézirattár Tört. 2-rét 23. MTA Igazgatótanácsának jelentései 1847-1889. Bp. (1881/82. 22.1., 1884/85.32.1.) Névkönyv, 1845.30.1. RÓMER FLÓRIS (1815-1889) Régész, művészettörténész, egyetemi tanár, akadémiai rendes tag. Apja pozsonyi cipészmester, aki fiát iskoláztatta. A pozsonyi alsóbb iskola elvégzése után 15 éves korában a pannonhalmi bencés szerzetesrend gimnáziumába Íratták be. Tanulmányai befejezése után 1838-ban a győri bencés gimnáziumban a természettan tanáraként működött, majd 1845-től a pozsonyi akadémián tanított természetrajzot. A bencés paptanár a szabadságharcban fegyveresen vett részt, ezért 8 évi fogságra ítélték. 5 esztendőt töltött Bécs, Olmiitz és Josefstadt börtönében, amikor 1854-ben amnesztiával szabadult. 1857-ben kapott engedélyt tanári munkájának folytatására. Az 1850-es évek végén Ipolyi Arnold és Toldy Ferenc segítségével elnyerte a pesti katolikus főgimnázium igazgatói tisztét és így Pestre költözött. Az Akadémia 1860.októberében levelező, 1871-ben rendes tagjává választotta. Hunfalvy Pál 1861-ben őt ajánlotta az Akadémia Érem- és kézirattára őrének, mely állásra még ugyanez év július 1-ével kinevezték. Rómer Flóris a pesti egyetemen az érem- és régiségtannak 1862 óta magán, 1866-tól ny. rendkívüli, 1868-tól ny.r. tanára volt. Tudományszervezői tevékenysége alapján a szakemberek őt a magyarországi régészet megteremtőjének és első művelőjének tekintik. "Megalapítója, szerkesztője és az első években szinte egyedüli szerzője" az Akadémia Archaeológiai Bizottsága által 1869-ben megindított Archaeológiai Értesítő-nek. Az Archaeológiai Bizottságnak 1862-től haláláig tagja, 1864-1872 között előadójaként dolgozott. Mindezen tevékenysége mellett a Nemzeti Múzeum régészeti osztályának vezetését is ellátta. "1875-ben szerzetéből kilépve mint világi pap előbb c. apát, majd IS77 végén nagyváradi kanonok lett, amikor is egyetemi tanárságáról lemondott".