Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Levelek
51 10. Stettner György — Fábián Gábornak Duka Február 27d. 1824. Kedves Barátom! Januar 21d. irott leveledre a* jelen holnap 16dikán feleltem; tegnap jött kezemhez a* 15d. Februariusi leveled is, mellyre ezennel válaszolok. — Elvirával e* folyó holnap 19d. együtt lévén általadtam neki utóbbi leveledben küldött kézcsókjaidat, nagyon kedvese n vette, 's egyszersmind kötelességemül tevé hogy teljes tiszteletéről, ' s változatlan szíves barátságáról tegyelek bizonyossá; majd ha vele (a' mint gondolom) a' holnaputáni utolsó Czeli bálban öszvejöhetek, megviszem neki legújabb köszöntésedet is. A' számomra szerzett Auróráért 's kostökért [?] vedd köszönetemet; kár volt mind e' mellett is az általam kivántt darabokat meg nem küldened, mert Takács Péter Ur ezen a* Terminuson már csak alig megy-le 's én is Húsvét előtt bajjal érhetek Pestre; a* pedig még mennyi idő! ' s mennyi béketűrést kivántatna-meg az addig való várakozásra? Azért is újólag kérlek hogy Kisfaludy Végpartját 's Tünő Életkorát 's Szalay Vigasztaló dalát legközelebbi leveledben küldd-meg számomra. Péteri Takács Költeményeit akarmi áron szerezzd-meg számomra. A* Bestechemet újra ajánlom gondosságodba. — Olaszt már régen nem olvastam, mostanában Franczia könyvekkel *s legközelebb a' Magyar Országi Revolutiók históriájával töltöttem az időt. Ki nem mondhatom mennyi könnyebségemre vágynák a' Francz nyelv tanulásában az Olaszban lévő csekély isméreteim is. — Schedelnek Haramjáibol, láttam az Ajánló Levelet, melly Kulcsár Hasznos Mulatságai egyik darabjában áll a* szégyenkövön, 's ebből melly neki ön munkája, nem nehéz elképzelni, millyen lehet a* fordítás. Nagyon éretlen Ítéletre mutat már az is hogy ő a' dicső Schillernek, kinek Remek darabjai vágynák, mint Don Carlos, Teli etc. etc. ezen legrendetlenebb legtökéletlenebb munkáját választá fordításra. De az ollyan exorbitans charakterekben, 's extrema Ideákban millyenekkel tömve vágynák a* Rauberek, tetszik magának a' le nem üllepedett ki nem tisztultt ízletű mokány gyerek. Olvasnunk kell elébb 's tanulnunk; 's az olvasottat jól megemésztenünk a' tanultat assimilálnunk 's az után írnunk. Egy fiatal íróban különösen, nincs nagyobb hiba, mint a' fundamentom nélkül való önkéjszerénti (willkürlich) zabolátlan újító kórság. Ez a' hamis irány a* legjelesebb idomokat (Anlage) is képes haszontalanokká sőt veszedelmesekké tenni. A' fiatal kor úgyis nagyon ragadtatik minden újnak (jó vagy rosz mindegy) hajhászására. De mennyivel izgatóbb ezen természeti ösztön annyival szükségesebb ezt mindenkor zabolán tartani. — Igen kevéssé ismersz úgy még engemet ha valóan azt hiszed felölem, hogy belőlem akárki is Schedelt 's Kovacsóczyt faraghasson, és Kazinczytol ezen részben a legkevésbé van okod félteni. Hogy én mindenben meggyőzettetésemet követvén, ellenére ennek senki példájára is sem félelemből, sem barátságból
