Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Levelek
32 dőn valaki gazdagnak születik 's a' nevelés legfeljebb gőgöt told hozzá . — Ezen monstrumot is tehát megtartom mint hogy a' Kegy Istennék bocsánatjokat Ígéred; ' s magam is úgy hiszem hogy nem vétek ha a' Múza barát elvétve Jocusnak is nyújt áldozatot! — Prof. Rumy Ur állítása előttem jóllehet nem szinte uj, ennek velem lett közlését én tartozó hálával veszem annyiban is a* mennyiben ez nekem az ezen tárgy felől való gondolataimnak előtted lehető rövidséggel leendő kifejtésére alkalmat nyujta. Nem tudom de reméllem egy értelemben fogsz velem lenni ha okaimat hallandod. Én sem Rumy Ur állítását sem a' Tiedet kifogás nélkül helyben nem hagyhatom sőt ugy találom hogy az Igasság itt is szeretett helyén középe tt áll . A* Költő és Festő köztt minden atyafiságok mellett is nagyobb a' különbözés mint, hogy őket egy regula alá rekeszteni vagy egy szempontbol Ítélni lehetne mindeniknek meg van a' maga pályája mellyen a' maga műveinek a* másik által utolérhetetlen meg tudja adni a' neki tulajdon grátziát, csak hogy a' festő munkássági köre sokkal szűkebb és igy pályája keskenyebb 's nehezebb is innét van hogy öt hat derék költőt is létünk addig mig egy remek Festőt alig! — A' Festő tartománya inkább a' látható természet * s legfőbb érdeme és fénye ennek hiv másolásában áll, a' Költőé inkább az elvontt a' láthatatlan a' felségesebb! A' Festő ha jó Festő csak másoló a Költő pedig teremtő; az a' maga Prototypjait állítja szemeink eleibe ez önteremtett Ideáléjit zengi jobbára, — a* Festő csak ollyakat fest, akár a' természet után akár phantasiájábol a' mellyeket ha a* magok valóságokban vagy élve láthatnánk még jobban fognának bennünket gyönyörködtetni és bájolni; én legalább soha nem érzek annyi gyönyört a' legigézőbb mezőség (Landschaft:) vagy a legbecsesb ideális szépség festésében mint fognék a* hasonló szépségű vidék vagy Lyányka látásán, — a' Költő pedig a* szebb lelkesedés órájában ban ollyakat lát 's ollyakat állit előnkbe mellyek az avatatlan szemek előtt örökös homályban rejtegettetnek! — De épen ebben a' természet hiv másolásában is áll a' Festő legfőbb érdeme hogy ő a' felvett képet a' maga legkissebb sajátosságaival (:Individualitál:) bájolja előnkbe 's a' festésnek ez a két ága a' Tájfestés és Portraitfestés az a' hol a' Költő ő tőle véghetetlenül hátra marad és igy értve ha pluscredant homines oculis quam amibus Rumy Urnák igaza van. — De ha Lélek ábrázatot (rSeelenphysiognomie:) ha indulatokat kell festeni már itt a' Költő utolérhetetlenül felül múlja a' Festőt és pedig annyival a' mennyivel a' szózatos beszéd érthetőbb a* némáknak tagmozdulatjainknál (:Gebárdensprache:) a' Festő magokat az indulatokat nem adhatja elől csak azoknak némely jegyeit, ő ezekből csak egyes tettet foghat fel 's csak egy bizonyos időben (:igy példáúl a' szikrázó szemek, tajtékzó száj, öszvevont vagy felrántott szemöldökök, a* feldagadtt erek, kifeszült inak, — a' boszszúnak; az az olvadó 's olvasztó tekintet mellyben Elysium mosolyg a' kegyeltt szeretőre, a' boldogító szerelemnek, — a' jég ábrázal, merő üveg szemek, — kőhöz hasonló testállás 's a' t. a' kéttségbe esésnek csak jegyei, de nem maga a' bosszú; — boldog szerelem; — 's kétségbe esés; —:) holott ezeket a' Költő legkissebb vonásaikkal együtt váltogattva zengi. Ha a' Költő indulatokat énekel azt a' leg butább is érti; ha a' Festő ezeket festi azt csak a' Psychologus fogja művein kitalálni! — A' Festő ha abstracta ideákat akar festeni nem lel színeket, 's kénytelen holmi értetlen Symbolákhoz 's Hieroglyphokhoz folyamodni a' mit a' századik ember alig ért, a' Költő előtt pedig tárva van a'
