Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)
Bevezető
26 kének ismerője nyilvánvalóan azért ilyen aggodalmas, mert attól fél, hogy a fiatal Vörösmartyhoz szóló Kazinczy-levelek (és más kéziratok) "árulkodóak" lehetnek. Azzal a tudatos törekvéssel találkozunk tehát, amelynek célja a költő eszményképpé magasztosítása volt. Olyan eszményképpé, amely a kiegyezésre készülő Magyarország politikai irányítói ízlésének, erkölcsi és világnézeti fölfogásának megfelelt. Ennek jegyében vigyázott oly féltő gonddal a Bécsben élő Zádor helyett Deák Ferenc — rendkívül nagy politikai elfoglaltsága mellett — Gyulai készülő Vörösmarty-életrajzára. Ezt szolgálta az életrajzírásra pályázó Toldy mellőzése, majd az adatokat gyűjtő Gyulai udvarias elutasítása. "Engem Vörösmartyval Zádor ismertetett meg — írta Deák Puszta Sz László aug 9-én 1864 keltezésű levelében Gyulainak—, ha emlékezetem nem csal még talán 1824-ben. Zádor, kinek ily dolgokra hű emlékezete van, leg jobban meg mondja még talán a' napot is. Ez idő óta zavartalanul állott fenn szoros barátságunk. Egyes adatokat életéből, leg alább olyanokat, miket Ön nem tudna, én nem tudok mondani... " (Az én kiemelésem — TTE.) S nem csupán a fentieket kell némi kételkedéssel olvasnunk, de az is hozzátartozik a dologhoz, hogy Deák gondosan ellenőrizte, mit írt Gyulai, addig nem engedte a kéziratot nyomdába adni, mig ő el nem olvasta, noha a kiadó nagyon sürgette Gyulait. Deák és Zádor elzárkózása miatt kapott Gyulai munkájában fokozott szerepet a harmadik fiatalkori barát, Fábián Gábor. Megdöbbentő módon azonban Fábiánnak idevágó levelei hiányoznak Gyulai hagyatékából, noha későbbi — jelentéktelen — korrespondenciáját gondosan megőrizte. Akad az ügyben más meglepetés is. Fábián Gábor, a kéziratgyűjtő Zádor régi barátja a következő föltűnően naiv választ adta a levelezését publikálás végett kérő Abafy Lajosnak: "Két év előtt (1874) tartott szemlekor, midőn Önnek az az életrevaló eszméje még meg nem született, hogy irodalomtörténetünkhöz magánosok ily szerény rejtekéből is adatokat gyűjtsön s napvilágra hozzon, sokat, a legnagyobb részt elégettem, minők voltak pl.. . nagy halmaz levelet Zádor György, Vörösmarty barátaimtól stb. Most bánom, hogy ez Autodafét elkövettem. Ezentúl megtartok mindent. Juttatok annak idején belőlük kegyednek is." (Kara György: Fábián Gábor levelezése ItK. 18 93. 224 1.) írja pedig mindezt Gyulai adatgyűjtő munkája után! Szomorú tény, hogy sokra hivatott Stettner-Zádor György utolsó irodalomtörténeti szerepe a Vörösmarty-kéziratok sorsával kapcsolatos. Márpedig közismert, hogy e kéziratokból viszonylag kevés maradt csak ránk, ennek egy része is a véletlen jóvoltából, s főleg a levelezés nagyobbik fele lappang, elpusztult vagy elpusztíttatott. Ugy véljük, éppen ez, hogy a fiatal Vörösmarty baráti körének levelezéséből oly kevés maradt fenn, tehát hasznos adatforrássa ezen gyűjteményünknek.
