Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Bevezető

13 Kisfaludy: de volt hű munkás, segéd és bajtárs, bátor lovagja az új szellemnek." (Tóth Lőrinc: Zádor György Magyar Akadémiai rendes tag Emlékezete, Pest. 1869.) Életének első és második szakasza között nincs törés, de a névcsere mégis határozott fordulatot fejez ki: Stettner György Fenyéry Gyula néven a magyar irodalom zászlajára esküdött föl. Apja a magyar nemességhez tartozónak érezte magát, anyja a Berzsenyiekkel állt rokonságban. A Vas megyei Dukán magyar közegben nőtt föl, s olyan családi-rokoni társaságban, amelyben az olvasás és az irodalmi álom egyáltalában nem volt szokatlan. Iskolába Kőszegen, majd a nevezetes pápai kollégiumba járt, ahol olyan tanárai is voltak, mint a kántiánus eszméket terjesztő s ezért az ifjúság "megrontásával" vádolt mándi Márton István. Stettner Pápán ismerkedett meg Fábián Gáborral, s az utóbbi életrajzának tudós szerzője, Jancsó Benedek (Fábián Gábor élete és irodalmi működése, Arad 1885) idézi Fábián Gábornak Édes Alberthez 1874-ben írott levelét: "Márton szegény a maga transzcendentális világában akarta feltalálni a valót... S milyen büszkék voltunk mi Pápán egykor ezzel a Kant-féle philosophiával a dogmatikus ellenében!" Jancsó ehhez azt fűzi hozzá, hogy maga Fábián egyrészt "gyakorlatias életszemlélete" miatt, másrészt a konzervativ irodalmi körökhöz fűződő családi kapcsolata alapján idegenkedett Mártontól. Tehát nem tartott azokkal a diákokkal, akik Mártonban "a haladás és felvilágosodás bajnokát látták". Barátja, Stettner azonban — követjük még mindig az idézett művet — "ortologus környezetben is neológus tudott lenni." Néhány évvel későbbi vázlatfüzetéből ismerjük 1819-es kis könyvtárát, s ennek listája tanúsítja korán felébredt érdeklődését a kántiánus filozófia iránt. (Stettner vázlatkönyve nyolcvannyolc könyvet sorol föl, köztük kettőnek tárgya Kant filozófiája. — MTA Könyvtár kézirattára: Ms. 1185.) Stettner Pápa után Győrben tanult tovább, s valószínűleg innen származik barátsága Deák Ferenccel, akit aztán ő ismertetett össze Vörösmartyval. Ezekben az években a győri tanulmányi kerület igazgatója Fejér György volt, akit 1824-ben azért neveztek ki a pesti Egyetemi Könyvtár élére, mert pedagógiai tevékenységét veszedelmesnek minősítették. Ferenczy Zoltán felületes és sok tekintetben pontatlan Deák-életrajzából (Deák élete, 1-3. kötet, Budapest, 1904.) tudunk Fejér jelentős szellemi hatásáról és a későbbi politikushoz fűződő kapcsolatáról. Lehetséges, hogy a már ekkor jelentős történettudós és filozófiai műveltségű tanár Stettnerben is erősítette a szellemi igényességet. A Vörösmarty-filológia sokat találgatta, mikor kezdődött a költő ismeretsége Stettnerrel. Adatok hiányában csak arra hívjuk föl a figyelmet, hogy kapcsolatuk a pesti egyetemen is kezdődhetett, ahová mindketten 1817 és 1820 között jártak, s ahol ugyanabban az évben, 1824-ben tettek ügyvédi vizsgát. (Vörösmarty egyetemi pályafutása jórészt földerítetten. Egyelőre csak annyi biztos, hogy 1820 őszén Perczelékkel Börzsönybe ment, s az egyetemet csak jogi vizsgái idején kereste föl.) Az viszont, hogy Stettner csak 1821-ben ment Dukára jogászi vizsgáira fölkészülni, arra mutat, miszerint egy évfolyammal a költő alatt járt. 1825 nyarán az Arad környéki Blumenthálban kapott jogászi állást, ahol azonban nem érezte jól magát, s 1826 tavaszán ismét Pestre költözött, hogy Fenyéry Gyula néven jelentős irodalmi szerepet vállaljon.