Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

A szövegközlés módjáról

A SZÖVEGKÖZLÉS MÓDJÁRÓL 1.) A fiatal Vörösmarty barátainak egymás közti levelezése is — mint arról a bevezetőben szóltunk — csak töredékesen maradt fenn. Minden jel arra vall, hogy a levelezés jelentős része megsemmisült: Fábián Gábor nyilvánosan ki is jelentette, hogy a hozzáírt leveleket — közte Vörösmarty írásait — megsemmisítette. E töredékesség miatt törekedtünk arra, hogy Deák Ferencnek, Fábián Gábornak és Stettner Györgynek a MTA Könyvtár kézirattárában, az OSZK-ban és a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött — 1848 előtti — összes leveleit legalább regisztráljuk. Az 1848 utáni leveleket figyelmen kívül hagytuk. 2.) A levelek egy részét teljes — illetve majdnem teljes — szövegükkel közöljük. Amennyiben ezekből valamit kihagytunk, azt a jegyzetekben külön megindokoljuk. A levelek másik részét csak kivonatos formában ismertetjük. 3.) A kiadvány előállításakor csak egy betűnagyság és betűtípus állt rendelkezésünkre, ezért a jobb áttekinthetőség miatt kétféle szedéstükröt használtunk: a teljes levélközlést 111. a hosszabb, összefüggő levélrészleteket teljes szedéstükörrel, míg a sajtó alá rendezőtől származó kivonatos összefoglalást és az azon belül levő néhány szavas idézetet, annak érzékeltetésére, hogy ez tájékoztató szöveg, nyolc betűhellyel kisebb szedéstükörrel szedtük. 4.) Az egykorú teljes leveleket 111. az azokból vett részleteket és idézeteket betűhíven, a levélíró helyesírását teljes egészében visszadva közöljük. 5.) A teljes levelek közlésekor az olvashatatlan szöveget 111. a kihagyásokat [... ] jellel tüntetjük fel.