Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Levelek

115 inkább májam ki nem állja; ollyan irót pedig kinek a németet dictálni lehetett volna nem találtam. Magam sajnálom leginkább, hogy szavamat illy fontos tárgyban meg nem tarthattam. Csodálom hogy Helmeczy Székely Krónikáját tőlem kéri. Én Pestről eljöttöm előtt minden barátim könyveit visszaadtam, vissza az övéit is, és szerencsére meg van nálam Ézsaiás ur' megismerő levele, hogy 1832d. Oct. Íjén Helmeczy számára többek között: Székely István Chronikáját is által vette. Kívánok áldással gazdag új esztendőt barátad S. György 83. Deák Ferenc — Stettner Györgynek Poson Április 22én 1835. Kedves Barátom! Nem szemreáhányásként mondom, de igen fájt kurta leveledből értenem: hogy Te hajlandó valál idegenségnek tuljadonitani azt, a' mire körülményeim és a' véletlen eset kényszeritettek. Midőn a' télen két holnapra haza mentem, ugy végeztem társammal: hogy én Martius 2án leg fellyebb 3án ismét itt leszek, mert akkor ő készült sürgető dolgai miatt egy időre haza rándulni: — otthoni körülményeim azomban még egy hétig késleltették indulásomat, hogy tehát e' késedelmet némileg helyre hozzam, és követ társam, kit dolgai sietve haza kívántak, miattam kárt vagy kedvetlenséget ne szenvedjen, a' lehető leg nagyobb gyorsasággal folytaiám utamat, sehol tovább nem késtem, mint a* mig bé fogtak a' posta lovakat, egész éjjel kívántam utazni: hogy reggel Posonban lehessek, — igy tehát bár mennyire óhajtottam is véletek lehetni halladást nem engedő sietésem miatt Pápán sem mulathattam, — azomban már a' Pápai Posta mester olly lovakon küldött el, meilyek Takácsinál tovább vánszorogni nem tudtak, 's kénytelen voltam a' posta legényt lovaival együtt visszaküldve Takácsiban lovakat bérleni, mellyekkel azonnal Tétig vontattatám magamat; de ott már egészen fel akadtam, mert sem postát sem vontató lovakat nem kaphatván nem csekély boszuságomra ott kellett az éjt töltenem, igy tehát szándékom sem sikerült, és kedves Társaságtoktol is meg valék fosztva. — Ez volt egyetlen oka: hogy nem láthattalak, és nem idegenség — mellyet rólam erántad magad sem hittél soha. — Múltkori leveledre már régen feleltem volna, de közel négy hete már: hogy szobámban sőtt jobbára ágyban tart betegségem. Az itten uralkodó nátha hurut fogott elő, ' s ebből utóbb annyi kissebb és nagyobb baj eredett: hogy a' közelgető tüdő gyuladást csak érvágással tudta meg előzni orvosom, de már néhány nap óta ki járok, sőtt ma