Taxner-Tóth Ernő: A fiatal Vörösmarty barátainak levelezéséből (A MTAK közleményei 17. Budapest, 1987)

Bevezető

10 A baráti körből Deák volt a legfiatalabb (1803-ban született, Vörösmarty 1800ban, Stettner 1799-ben, Fábián 1795-ben). Ő volt a legkevésbé ráutalva az értelmiségi kenyérkeresetre: családi birtoka — ha jómódot nem is — tisztes megélhetést biztosított. És élete nagy részében egy kis Zala megyei faluhoz kötötte. Az ár, amit anyagi függetlenségéért fizetnie kellett, elég nagy volt, jelentős idejét kötötték le a gazdálkodás gondjai, a család bajai, az egyik nagybátyjával folytatott pere, a Pakson élő nővérének nyújtott segítsége és más effélék. El volt szakítva barátaitól, el attól a szellemi élettől, ami a pesti központban élők tevékenységét sokoldalúan serkentette és gazdagította. Életmódja azonban egyrészt megismertette a gazdálkodás mindennapi gondjaival és az ezekből adódó jogi kérdésekkel; másrészt meglehetősen hosszú fölkészülést biztosított számára a politikai pályára. Ebben a pesti barátok, elsősorban Stettner nagy segítségéfe volt főleg azzal, hogy magára vállalta a könyvek, folyóiratok beszerzésének egyáltalában nem könnyű feladatát. Sajnos a fennmaradt levelek nem adnak kellő bepillantást a Deák-család szellemi életébe. Változatlanul kitapinthatatlan annak az irodalmi érdeklődésnek a magja, amely már Ferenc Antal bátyját arra sarkallta, hogy regéket írjon. A külső ösztönzés nyilvánvalóan visszavezethető Himfyhez. A rendkívül tartózkodó levélíró azonban szinte semmit nem árul el a kehidai otthon légköréről, látogatóiról, a család barátairól. Nem tudjuk, milyen könyveket örököltek szüleiktől, milyen témákról folyt a szó a családi asztalnál, kikkel érintkeztek a környékbeliek közül, találhattak-e a Deák-fiúk valahol olyasféle szellemi tűzhelyet, amilyent Dukán Stettner leveleiből — vázlatosan — megismerhetünk. Ahogyan nyilvánvalónak kell tekintetnünk Kisfaludy Sándor hatását a regéket író Deák Antalra, olyan kézenfekvő az is, hogy mindkét Deák-fiú korán bekapcsolódott Zala megye politikai életébe. Annál kevésbé világos, hogy mit vittek magukkal iskolájukból és a szülői házból, ami — személyes adottságaikkal együtt — képessé tette mindkettőjüket, hogy igen fiatalon kiemelkedjenek a politizáló nemes ifjak sokaságából. Korosztályuk Zalában bővelkedett jó képességű fiatalokban, s a Deákcsalád nem tartozott a leggazdagabbak közé sem; a megyei hivatalokért viszont közismerten éles, kemény harc folyt — részben az ezzel járó tekintély, részben különböző előnyök miatt is. Keveset tudunk a Ferencnél tizenöt évvel idősebb Antal műveltségéről, egyéniségéről, beállítottságáról, eszméiről; mindössze annyi nyilvánvaló, hogy öccse korai sikereihez ő készítette elő a talajt. Antal följutott a megyei hierarchia csúcsára: 1825-ben követté, majd alispánná válaszották; később az ő lemondása után lehetett az 1832/36-os országgyűlés egyik politikai vezérévé öccse. Abba a sötétségbe, ami a Deák-fiúk fiatalságát körülveszi, az itt közölt levelek világítanak be, ha nem is mindenre kiterjedő módon, s ráadásul inkább a férfi egyéniség kialakulásának, az önművelődés tudatos szándékának kibontakozása utáni szakaszban. Mégis sokmindent megtudhatunk azokról a mindennapi gondokról-bajokról, amelyekkel a fiatal Deák Ferencnek meg kellett küzdenie. Beletartoztak ebbe a falusi életforma, a gazdálkodás időt rabló feladatai, a korban szükségszerű perek, a különféle családi kötelezettségek. Perek, amelyeknek egy része a nemesi birtokok szétaprózottságának, a határ korábbi felosztatlanságának egyenes következménye volt; és perek, amelyek — mint a Ferenc nővérét fenyegető váltóhamisítás — a kor jogszolgáltatásának fogyatékosságaiból, valamint a bank- és hitel-