Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Az interdiszciplináris információ felhasználása: a Magyar Tudományos Akadémia

93 f) A nem-könyv és nem-periodika típusú anyagok gyűjtése, mint pl. az Akadémiai Levéltár gyűjteményei, amelyekben a Levéltár iratokat, magnetofonszalagokat, valamint fényképeket is gyűjt; g) Korszerű információs technológiák bevezetése, pl. a mikrográfia, az offset reprográfia, xerox és hasonlók; h) Végül, de nem utolsó sorban az információs technikák modernizálása, amely néhány évvel ezelőtt a Science Citation Index mágnesszalagjai alapján nyújtott SDI szolgáltatások bevezetésével vette kezdetét. Mindezek a fejlemények — más, e tanulmány keretében nem ismertetett fejleményekkel együtt - funkcionálisan mint integráció, tartalmilag pedig mint interdiszciplinaritás jelentkeztek (ezt az utóbbi jelenséget más terminológiát alkalmazva multi- vagy pluridiszciplinaritásnak is nevezhetjük). Az a)—h) pontok közös vonása: többé-kevésbé közvetlen módon tükrözik az intézményes vagy pedig személyi kutatási igényt. 3. Az interdiszciplináris információ néhány jellemzője Mint ezt már fentebb is említettem, az MTA és Könyvtára (vagy könyvtárán keresztül) az interdiszciplináris információ előállítója, szervezője és terjesztője. Az előző fejezetben ismertetett adatok főképpen az Akadémia által képviselt kutatás-felhasználás kritériumait körvonalazza, és a program pontjai arra irányultak, hogy a könyvtár ki tudja elégíteni ezeket a várakozásokat. De ezeknél a céloknál is többre kell törekednünk. Az Akadémia nemcsak interdiszciplináris érdekeket képvisel, de önmagában véve is interdiszciplináris intézménynek tekinthető (jelenlegi 10 tudományos osztálya valamennyi diszciplínát felöleli), és az akadémiai intézményekben elért kutatási eredmények többségét az Akadémiai Kiadó kiadványaiban (periodikák, monográfiák) publikálja. Az Akadémiai Kiadó több mint 100 periodikát ad ki, ezeknek megközelítőleg a fele — az „Acták" — idegen nyelveken jelenik meg, illetve olyan kooperáció keretében lát napvilágot, amelyben a nagyobb nemzetközi kiadók (Elsevier, Pergamon stb.) is részt vesznek. E periodikáknak egy jelentős része erősen interdiszciplináris jellegű, mint pl. a „Scientometrics" (szerkesztősége az MTA Könyvtárában működik, az Elsevier és az Akadémiai Kiadó közös gondozásában jelenik meg). Az MTA Könyvtára, hasonlóan magához az Akadémiához, szintén képviseli, sőt meg is valósítja ezt az interdiszciplinaritást, mégpedig szerkezete, gyűjteményei és szolgáltatásai útján (1. a 2. fejezet a)— h) pontok!). A Könyvtár jelenleg egy olyan információs létesítmény, amely szervezeti formáját tekintve integrált, jellegére nézve interdiszciplináris, ezenkívül összekapcsolja a hagyományos könyvtári és levéltári funkciókat a számítógépes információs szolgáltatásokkal. Egyrészt általános gyűjtőkörű könyvtár (a hagyomány megőrizte a „könyvtár" elnevezést és nem tünteti fel az információs intézményi funkciókat a könyvtár nevében), de ugyanakkor bizonyos szakterületek vonatkozásában a könyvtárt szakkönyvtárnak kell tekinteni (ilyen szakterületek a nyelvészet, az irodalomtudomány, a klasszika filológia, az orientalisztika, a tudományszervezés - továbbá igen jelentősek a matematika, a fizika és az egyes természettudományi szakok területén kialakított periodika-gyűjtemények). A könyvtárhasználók összetétele is jól tükrözi a könyvtár interdiszciplinaritását.