Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Az akadémiai könyvtárak funkciórendszeréről és szervezeti formájáról

AZ AKADÉMIAI KÖNYVTÁRAK FUNKCIÓRENDSZERÉRÖL ÉS SZERVEZETI FORMÁJÁRÓL* Történeti visszapillantás Az akadémiai könyvtárak funkciórendszeréről szólva mindenekelőtt le kell szögeznünk, hogy a szocialista típusú akadémiai könyvtárakról van szó. Intézményekről, amelyek fenntartója a Szoyjetúnió Tudományos Akadémiája modellje szerint kialakított szocialista típusú akadémia. Ezt a típusú akadémiát az jellemzi, hogy egyszerre tölti be a hagyományos — a nyugati országokban többnyire ma is továbbélő — tudós társasági és egyfajta tudományos minisztériumi funkciókat. Általában a tudós társasági (testületi) funkciókból keletkeztek a jelenleg is működő szocialista típusú akadémiai könyvtárak. Ezek a könyvtárak alapítóikhoz — a tudományos akadémiákhoz — hasonlóan elsődlegesen történeti jellegűek, arra voltak hivatottak, hogy elősegítsék az adott országok tudományos fejlődését, bekapcsolódását a világ tudományos vérkeringésébe. Ezt alapjaiban a külföldi — elsősorban — akadémiai kiadványok beszerzésével és a saját akadémiai kiadványaik teijesztésével (kiadványcsere) látták el. A tudós társaságok általában a nemzeti nyelv művelését is hivatottak voltak szolgálni, könyvtáraik feladatköréből sem hiányozhatott ez a jellegzetesség. Egyes tudós társaságok kifejezetten azzal a céllal alakultak, hogy a nemzeti nyelvet alkalmassá tegyék a tudományok ápolására (ilyen volt például az 1825-ben alapított Magyar Tudós Társaság). A tudós társaságok általában már kezdeti lépéseikben tudománytörténeti (és művelődéstörténeti) programokat irányoztak elő, amelyeket különböző módokon valósítottak meg. Ezek egyike a tudomány- és művelődéstörténetileg érdekes és értékes kéziratos (vagy kézirat jellegű) dokumentumok gyűjtése, kézirattárak, levéltárak kialakítása, továbbá régi könyvek gyűjtése, törekvés az „academica"-k (a külföldi tudós társaságok kiadványainak) minél teljesebb beszerzésére. Eképpen az akadémiai könyvtárak már a kezdet kezdetén fenntartóik, a tudós társaságok elsőrendű segítőtársai voltak. Amint történetileg változott a fenntartók funkciója, ezt követték az akadémiai könyvtárak is. Fejlődési tendenciákról van itt szó, el lehet tehát tekinteni a részletekben konkrétan kimutatható különbségektől. Ezek a különbözőségek főleg történeti jellegűek. így például az 1945 előtti korszakban - főleg a 19. században — több német államban (tartományban) és városban alakultak ki tudományos akadémiák. Egyes országokban a későbbiekben, 1945 után szakakadémiák jöttek létre (pl. az NDK-ban pedagógiai akadémia, újabban Romániában társadalomtudományi akadémia). Ugyancsak a történeti sajátosságok körébe tartozik, hogy egynémely országban nem jött létre központi tudományos akadémia, például Jugoszláviában csak köztársasági akadémiák működnek. A legkomplexebb akadémiai rendszer a Szovjetúnióban alakult ki, ahol egyaránt működnek szakosított (pl. mezőgazdasági, orvostudományi, pedagógiai) és területi (köztársasági) akadémiák. * A Bolgár Tudományos Akadémia Könyvtára 1979. november 19-23 között Szófiában rendezett nemzetközi szimpóziumára készült eló'adás némileg módosított szövege.