Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára a 2000. év felé. Gondolatokegy rekonstrukció kapcsán

99 ban olvasóforgalmát szűkös elhelyezési körülményei rendkívül korlátozzák. Mindezekből következően nem lehetett tovább halogatni az épület-probléma megoldását. A korábbi új épület emelésére irányuló és más, eredménytelen kísérletek (mindezek egy nagyobb lélegzetű tanulmányba kívánkoznak) után a jelenlegi program az MTA palotájával egy tömböt alkotó Arany János utcai ún. „akadémiai bérház" (az Akadémia utca — Arany János utca—Széchenyi rakpart által határolt épület) átalakítását irányozza elő rekonstrukció formájában. Ez a megoldás történetileg a legmegfelelőbb, mivel az Akadémiát és könyvtárát helyileg együtt hagyja. (Világviszonylatban is szinte egyedülálló egy Akadémia vezető szerveinek, a könyvtárnak és a konferenciaközpontnak az együttese.) A rekonstrukció-bővítés felújítás (nagyjavítás) jelleggel történik akadémiai eszközökből, bizonyos beruházási hányaddal. A beruházási cél (1980. május 21.) egy 1978 májusában készült előtanulmányra épült, amely azt vizsgálja, hogy az V. Arany János u. 1. sz. alatti lakóépület alkalmassá tehető-e könyvtár céljaira. Az Arany János u. 1. sz. alatti épületbe az MTAK részlegesen már régóta betelepült: raktárainak tekintélyes része áthúzódott a székházból a bérházba, munkahelyiségeinek egy része ugyancsak ott helyezkedett el az Akadémia utcai fronton. így eléggé kézenfekvő megoldásnak látszott az Arany János u. 1. sz. alatti bérház. Az előtanulmány az épület adott, hat szintjéből indult ki és így 5800 m

2 alapterülettel számolt és tett első, természetszerűleg még ki nem érlelt javaslatot a terület felhasználására. Ennek alapján Márta Ferencnek, az MTA főtitkárának előterjesztésére valamennyi tárca pozitív véleményének figyelembevételével Lázár György, a Minisztertanács elnöke engedélyezte a lakáspótlást követően az épület átépítését könyvtár céljára. 37 lakást kellett pótolni, s e célra 40 millió Ft állt rendelkezésre. Az MTAK maga bonyolította le — bérlőkijelölőként is — a lakáspótlási programot. Ez négy évet vett igénybe a Fővárosi Tanács és szerveinek közreműködésével és a költségelőirányzaton belül. (Tapasztalatai egy testes közgazdasági-szociológiai-szociográfiai esettanulmány-gyűjteményt érdemelnének.) A beruházási cél jóváhagyása után 1980 augusztusában a Középülettervező Vállalat (KÖZTI) - amely az MTA-tól megbízást kapott a tervezési munkákra - házi tervpályázatot írt ki. Erre négy pályamű érkezett be. A benyújtott terveket belső és külső szakértőkből álló zsűri Major Máté akadémikus elnökletével bírálta el. Tolnay Lajos és Lőrinczi Edit terve bizonyult a legelőnyösebbnek. Az épület adottságaival leginkább ez számolt, ugyanakkor a pince és a földszint megosztásával a szintek számát kettővel, azaz nyolcra növelte. (A belső udvarok beépítésre kerülő részén, továbbá a földszinten az előcsarnok alapterületén megmaradt a szintek eredeti belmagassága.) Az eredeti kubatura mellett így közel 1200 m -rel emelte a hasznosítható, nettó alapterületet; a bruttó területnövekedés megközelíti a 2000 m

2-t. A pályadíjas mű alapján készült a beruházási program, melyet 1981. decemberben nyújtottak be. Ennek figyelembevételével készült el az engedélyezési, majd a kiviteli tervdokumentáció. A kiviteli tervdokumentációt a KÖZTI 1984 áprilisában adta át. A rekonstrukciós munkálatokat 1984 szeptemberében kezdte el a Középületkivitelező Vállalat (KÖZÉV); az utolsó lakó 1985 augusztusában távozott. Az építkezés elkészültének kívánatos határideje 1987 vége — így jelentette be Láng István, az MTA főtitkára 1985 szeptemberében az MTA apparátusának tartott programbeszédében.