Rózsa György: Tudományok és művészségek szeretete... Írások az MTA Könyvtáráról (A MTAK közleményei 16. Budapest, 1986

Előszó a jövő könyvtártörténetének vázlatához

ELŐSZÓ A JÖVŐ KÖNYVTÁRTÖRTÉNETÉNEK VÁZLATÁHOZ Százhatvan éves az Akadémiai Könyvtár. Alapításának, fennállásának másfélszázados évfordulója alkalmából megemlékeztünk viszontagságos történetéről.* Megemlékeztünk az alapító Teleki Józsefről és az ő példáját követő mecénásokról, akik lehetővé tették a könyvtári törzsanyag kialakulását; megemlékeztünk az első vezetők odaadó, önzetlen munkájáról, szóltunk a nemzetközi könyvtári kapcsolatok fokról-fokra erősödő növekedéséről. A lelkes erőfeszítésekből saijadt sikerek mellett beszélnünk kellett nemzeti történetünk küzdelmes korszakait követő megpróbáltatásokról is. A szabadságharc leverése után bénító némaság borult az Akadémiára és a Könyvtárra. Az első világháború után minden eddiginél komolyabb nehézségek jelentkeztek. A Könyvtár anyagi forrásai jóformán teljesen elapadtak. A könyvtárosok száma a minimumra zsugorodott, ezek nem voltak képesek még a megcsappant számú kötelespéldányokat sem feldolgozni. A korábban annyi gonddal kialakított csere-hálózat aggasztóan szakadozni kezdett. A korábban hűséges olvasók népes tábora egyre ritkult. Hiányozni kezdtek a tudományos kutatásokhoz szükséges új művek és folyóiratok; a zord téli hidegben a fűtetlen olvasóterem ajtajai zárva maradtak. Ebben a sivár korszakban - anyagiak hiányában - akkor sem lehetett volna új életre serkenteni a tisztes múltú intézményt, ha a nyugdíjas professzorok közül verbuválódott főkönyvtárosok energiával ezt győzték volna. A bénító körülmények ellenére az élet apránként mégis megindult. A váratlanul érkező Vigyázó-hagyaték** felcsillantotta a reményt, hogy az Akadémia és a Könyvtár visszanyeri, sőt talán túl is szárnyalja régi sikereinek fényét. Erre azonban nem került sor,jött a második világháború. A megpróbáltatás még súlyosabb következményekkel járt. Budapest ostroma során az Akadémia egykor büszke palotáját érzékeny sérülések érték. A fedél nélkül maradt székházba becsurgó esővíz barázdákat szántott Benczúr freskóin a díszteremben. A Duna-parti szárnyat több belövés érte, ezek az épületet, a könyvraktár bizonyos részét komolyan megkárosították. Alig hallgattak el a fegyverek, a romokban heverő Város éledezni kezdett. A Könyvtár is hozzáfogott, hogy — teljesen eszköztelenül — rendet teremtsen háza táján. Három évbe került, míg az ostrom elől kimenekített értékes kéziratok és könyvritkaságok viszszakerültek helyükre. A veszteségekkel ekkor tudtunk számot vetni, így pl. Arany János levelezése egy biztonságosnak gondolt Ménesi úti villa pincéjében bombázás következtében elpusztult. A Könyvtár csigatempóban induló útkeresése nem tartott sokáig. Az Akadémia 1949-ben bekövetkezett újjászervezése a Könyvtár számára is új korszak kezdetét jelentette. A megújult Akadémiának megújult Könyvtárra volt szüksége. Megkez* Fejezetek a 150 éves Akadémiai Könyvtár történetéből. Bp. 1976. ** Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa. Bp. 1971.