Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

52 az kiderül Oláh Miklós említett beszámolójának szavaiból: a törökök az ezüst vereteket letépték a könyvekről. De még inkább Rákóczy György idézett leveléből, amelyben a Corvina vélt maradványait akarta megszerezni Budáról s azt írja benne, hogy ha a szultán le akarja szedetni a könyvekről az ezüstöt, ám tegye, vagy pedig ő hajlandó helyette ugyanannyi ezüsttel kárpótolni. A Budáról előkerült könyveknek pedig eppen egyik fő jellemzője az, hogy szerény, egyszerű, dísztelen kötetek, a kötéseken nincs nyoma ezüst vereteknek. Ugyan miért szedték volna öszsze és szállították volna ezeket szultáni zsákmányért Budára? De a legfőbb bizonyítéka annak, hogy nem 1541 után Budára hordott könyvekről van szó, - ugyanúgy mint a Corvina-könyvtártól való eltérés megállapításakor, — megint maga a könyvanyag. Szerzőik majdnem mind XV. századiak vagy még régibbek. Még a nyomtatványok közt is alig van olyan, amelyet a XVI. század elejére kell datálnunk. (Calepinus, Erasmus és egy föltehetően korai Luther-ellenes irat.) A zömükben folio méretűnek jelzett kötetek alakja is a XV. századra, vagy a XVI. század elejére mutat. Viszont teljesen hiányzik a reformáció és ellenreformáció irodalma (nagyrészt kisméretű könyvek!), amely egyszerre megsokszorozta a könyvtermelést. Ha a budai könyvek a XVI. század közepétől kezdve kerültek volna oda, akkor éppen ennek a későbbi irodalomnak kellene túlnyomó nagy részt képviselve lennie ott. Az egyetlen késői darab, amit a jegyzék alapján talán egy Vizsolyi bibliáként lehetne meghatároznunk, a Jegyzék "Biblia Ungarica"-ja talán véletlenül került a könyvek közé. Ez az egyetlen darab nem gyöngíti a többi, háromszáznál több tétel bizonyító erejét. Van azután egy érdekes adat, amiről ugyanitt szeretnénk megemlékezni s amelyből arra lehetne következtetni, hogy ha nem is a királyi palotában, de mégis valahol Budán lett volna valamiféle keresztény központi könyvtár a hódoltság idején. [75] Mauritius Knauer langheimi cisztercita apát ugyanis azt írja Klemens Schaffer heiligenkreutzi apátnak, 1664-ben, hogy "Es diversis nouellis legi, Budám olim regiam Hungáriáé, a domino comite Serinio [Zrinyi Miklós] obsidendam. Si occuparetur, gratularer reverendissimam dominationem vestram suam aulam, quam olim Sancta Crux habuit, reciperet. Signum in porta ibidem est, scilicet Viennae et omnes Christianorum libri ibiden sedule asseruantur, unde non contemnenda erit Bibliotheca. Sic apud dominum Christophorum retulit legátus Turcicus, qui cum licentia Sacrae Caesareae Maiestatis praedictum reuerendissimum piissimae memoriae retulit. [76] Persze itt nem a budai királyi palotáról van szó s nem is arról, hogy a törökök hordták volna össze. Az "omnes Christianorum libri" egyszerűen keresztény könyveket jelent, amelyek ott a budai ciszterci kolostor egykori épületében 1664ben még megvoltak, ha már szerzetesek nem is voltak ott. Persze a"seduli asservantur", amit a török követ állít, veszedelmesen hasonlít ahhoz, amit Alvinczy Péter idejében hallunk a Corvina könyveiről s ami egyéb adatok szerint szöges elleniében állt a valósággal. így tehát semmiképpen nem gondolhatunk arra, hogy a kérdéses könyvállomány 1541 után került volna csak a budai palotába. Annak ott kellett lennie már a hódoltság előtti időben.