Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984
II. A budai könyvgyűjtemény eredete
46 az egykori királyi könyvtár maradványait, a várban megfordult utazók kódexgyüjteményró'l nem számolnak be. A Corvina-könyvtár megsemmisülését siratja már Georgio Anselmo Pármában 1526-ban megjelent epigrammája: Nőttön-nőtt a becses könyveknek birtoka, kincse, Győzhetetlen király büszke, királyi műve. Ezt az irigy Nemesis szemlélvén sanda szemekkel Elpusztítja hamar ezt a királyi müvet. Oh a kegyetlen Sors és Marsnak vak dühe folytán Ennyi csapás egy nap hogy szakadott mireánk. (Hegedűs István fordítása. )[57] 1533-ban a Baselban megjelent Heliodorus-kiadás ajánlósoraiban Obsopoeus már szószerint azt mondja, amit később Brenner Márton: "Mátyás király mindeneknél gazdagabb könyvtára az előző években az ázsiai barbárság által elpusztíttatott."^] Singrenius Verbőczy Tripartitum a 1545-i bécsi kiadásának ajánlásában azt a véleményt közli, hogy a "könyvtár helyét is alig lehet megmutatni." Konrád Gessner a Bibliotheca universali s ajánlásában (1545) jobban siratja az ókori könyvtárak pusztulásánál azt, hogy a törökök elpusztították "azt a híres budai könyvtárt". Lycosthenes 1565-ben Baselban megjelent, Theatrum vitae humana e című rövid könyvtártörténetében a Corvina teljes megsemmisüléséről tud. Egy Konstantinápolyban megszerzett korvinában valami közelebbről nem ismeretes Elisaeus Infirmarius 1568-ban bejegyzett latin versben siratja a budai könyvtár kifosztását, pusztulását.[59] Schaeseusa Ruinae Pannonia e-ban (1571), ha két pontban tévesen tudósít is - (a pusztulás időpontja 1541, oka a török katonák dúlása, fosztogatása, gyújtogatás a, amelyben a könyvtár elégett; 1541-ben szó sem volt ilyesmiről!) — de abban nem kételkedik, hogy a könyvtár nincs meg többé. Mindezeknek a figyelembevételével csak arra az eredményre juthatunk, hogy a Corvina könyvtár kódexei, nyomtatott könyvei része voltak annak a hatalmas zsákmánynak, amelyet Szulejmán 1526-ban a budai palotából Istanbulba hurcolt. [60] Másként nem is lehetne megmagyarázni, miként kerültek vissza Konstantinápolyból korvinák már a XVI. századtól kezdve,[61] egészen Abdul Hamid szultán ajándékáig. A XVI. századi utazók leírásait is csak akkor tudjuk helyesen értelmezni, ha elfogadjuk azt a megállapítást, hogy a Corvina-könyvtár állományából 1526 után úgyszólván már semmit sem lehetett megtalálni a királyi palotában. Ezek közül az utazók közül az első, aki bejutott a török birtokába került várba és beszámolt az ott látottakról, Verancsics Antal portai követségének katonai szakértője, Marcantonio Pigafetta. Elragadtatással ír a palotáról, — sajnálattal a régi dicsőség pusztulásáról; a nagyszerű oszlopcsarnokokról és helyiségekről, "amelyek közt láttuk egy nagyon szép könyvtár maradványait."[62] De hogy ezek a maradványok könyvek vagy pedig csak berendezés, arról nem értesülünk.
