Csapodi Csaba: A budai királyi palotában 1686-ban talált kódexek és nyomtatott könyvek (A MTAK közleményei 15. Budapest, 1984

II. A budai könyvgyűjtemény eredete

44 Arról azonban már hiteles adataink vannak, hogy I. Rákóczy György négy ízben is próbálkozott Húszain budai pasánál, meg a magas portánál, hogy a gyulafehérvári iskola számára megszerezze a Corvina maradványait. A szultánnak írt levelében ezt olvassuk: "Tudván lenni hiszem Hatalmasságodnál, mikor Budát a szentséges szultán Szulimán, az Hatalmasságod boldog emlékezetű eleje kézhez vette volna, noha nevezet szerént még a párnákot is megengedte volna, hogy kihúzzák onnan, de akkor Fejérvárott is elegendő könyvek lévén és az urak is inkább mind pápisták lévén, mivel azok a könyvek, kik ott voltak, nem hitükön való szent Írások voltak, azokat nem vitték ki onnan, hanem most is ott vannak. Mivel azoknak ott való tartásában semminemű haszna nem lehet Hatalmasságodnak, sem azoknak kiadattatásában kára, nagy alázatossággal esedezem Hatalmasságodnak, méltóztassék Hatalmasságod azokat kiadni...ha kiken mi arany, ezüst volna, én kész leszek Hatalmasságodnak mást adni érette: avagy ha Hatalmasságod le parancsolja is szedetni rólok, legyen az Hatalmasságod kegyes jó akarata."[46] Rákóczy György próbálkozásának éppen úgy nem volt eredménye, mint a hasonló külföldi kísérleteknek, pedig ilyenekben sem volt hiány. 1616-ban Gróf Althan Adolf Bécsből írt levelében XV. Gergely pápa közbenjárását kérte, hogy hozzájuthasson a budai könyvekhez.[47] 1629-ben Corderius bécsi jezsuita intézett kérvényt Eszterházy Miklós nádorhoz, hogy eszközölje ki bejutását a budai könyvtárba. Szeretne néhány kódexet elhozni onnan, ha másként nem, kölcsön. Mert ott a török kezében, mint börtönben lappanganak görög egyházatyák eddig kiadatlan munkái. [48] A híradások és kísérletek után végre 1666-ban történt Peter Lambeck említett látogatása. Ő, aki eredetileg azzal a reménnyel utazott Budára, hogy Mátyás király könyvtárát magával viheti Bécsbe, a császári könyvtárba, végül is csak futólag tekinthette meg az ott őrzött könyveket. A császári követ sokszoros utánajárása és sürgetése alapján egy kriptaszerű, földalatti helyiségbe vezették, ahova egyetlen kis ablakon át szűrődött be csak a világosság. Ott rettenetes piszokban, porban, a földön csomókban hevert 3-400 könyv, nagyobbrészt nyomtatvány. Ezek közül vihetett el három darabot magával, mint utjának sovány eredményét.[49] Ugyanazok a könyvek voltak ezek, amelyeket Marsigli húsz év műlva megtalált és Bécsbe szállíttatott. A XVn. századi források alapján tehát kétségtelennek tűnik, hogy a Corvinának, legalábbis tekintélyes méretű maradványa a török hódoltság ideje alatt is Budán volt. Különös módon azonban a XVI. századi források nem tudnak erről. Ursinus Velius humanista, bécsi egyetemi tanár, udvari történetíró 1527-ben, egy évvel a mohácsi csata után Ferdinánd király kíséretében ment Budára. Bejárta a felégetett várost, végigjárta az egész királyi palotát és röviden beszámol a látottakról. Beszámolója megemlíti, hogy a törökök elvitték a vár előtti térről a Herkules-szobrot és még két másik szobrot, csak a márvány talapzat maradt ott. A palotáról mindössze néhány mondatot ír, de megjegyzi, hogy fő ékessége a magas boltozatú könyvtár, melyet Mátyás király nagy költséggel készíttetett és válogatott, mindenféle nyelvű, de főleg görög és latin könyvekkel tömött tele; a könyvtárt azután igen sok könyvtolvaj kifosztotta, mert Ulászló és fia, miként más dolgokban, ebben is hanyagok volta, ennek a páratlan dolognak a megőrzésére sem igen törekedtek. [50] Ursinus Velius tehát dicséri a könyvtár helyiségét, de egy szót sem szól arról, látott-e benne könyveket és ha igen, milyen állapotban. Mondja ugyan,