Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Sáfrán Györgyi: Kufsteini történeti kutatások

35 1851. május 18: "Őfelsége legmagasabb elhatározása folytán folyó hó 14-én e várfegyenc hátralevő büntetését elengedte." Czuczor számára tehát ütött a szabadulás órája. Sorsára az egész ország figyelt. Az ekkor megjelent nyomtatott Hirdetmény — mint megkönnyebbült sóhaj — hálálkodott a császár "kegyének", hogy Czuczort visszaadták a "nemzeti tudományosságnak." Czuczor szabadulásának megható dokumentuma Toldy Ferenc és családjának hozzá írt kis verses levele, mely így fejeződik be: Vár a nemzet, a hon s minden jó barát: De nem hőbben senki, mint e hív család. Mind a kilencen aláírták. Valóban, Czuczor Gergely szabadulásáért legtöbbet Toldy Ferenc tett. Mielőtt Czuczor elhagyta Kufsteint, meglepő kívánsággal kereste fel a foglárt. Azt kérte, hadd vihesse magával — bilincseit. "Örüljön, hogy megszabadult tőlük!" — volt a várható felelet. "Emlékül akarom adni egy jó asszonynak" — magyarázta. Mivel azonban a bilincs is kincstári állományba tartozott s így a foglárnak azzal is el kellett számolnia, Czuczor pénzen megváltotta s végül is — hálája jeléül — Toldy Ferenc feleségének ajándékozta. Toldyné Czuczor, majd Toldy Ferenc halála után is kegyelettel őrizte élte alkonyáig, amikor tudva azt, hogy ilyen emlékeknek közgyűjteményben a helye, a Kisfaludy Társaság Ereklyetárának ajándékozta. Czuozor Gergely kufsteini rabbilincsének történetét szintén az előbb már idézett Vadnai Károly: Irodalmi emléke

k (Bp. 1907.) c. kötetéből ismerjük. A bilincset ma is őrzik a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában. Czuczor, Pestre visszatérve — az akadémiai jegyzőkönyvek szerint — első ízben 1851. jún. 14-én vett részt hivatalos összejövetelen, mégpedig a Matematikaiés Természettudományi Osztály "kis ülésén", ahol — nyilván az ő tiszteletére — tizenhárom más osztálybeli akadémiai tag is megjelent. Két nap múlva, jún. 16-án Vörösmartyval az élen, már szakmai-baráti körben üdvözölték, a Nyelv- és Széptudományi osztály ülésén. Fogsága utáni első, akadémiai előadását 1852.márc. 13án tartotta: A magyar szóértelmezés és szóelemzés elveirő

l címen. A következő éveket elsősorban A Magyar Nyelv Szótárá

nak munkálataira fordította. Ennek I.kötete 1862-ben jelent meg, a II. -IH. 1864-1865-ben. "A IV.kötet közepén forgott, midőn a keleti cholera őt 1866. szeptember 9-én kevés órai fájdalmak után tőlünk elragadta" — idézte az eseményeket Toldy Ferenc 1868.márc. 21-i akadémiai emlékbeszédében. Méltatta Czuczor szépirodalmi- és nyelvtudományi munkásságát, megemlékezett fogságáról, szólt ügyének két jelentős pártfogójáról: "...hála azon emberbaráti közbejáróknak...egykori nádornénk Mária Dorothea! és Te, mintaképe a férfias erénynek, haza- és emberszeretetnek, Teleki József!" Hogy Czuczor Gergelyért legtöbbet Toldy Ferenc maga tett, tudták a jelenvalók s tudja az utókor a Czuczor szabadulása érdekében Toldy által, mások nevében fogalmazott kegyéimi kérvényekből, Czuczor leveleiből, Toldy feljegyzéseiből. Látogatta barátját, intézte ügyes-bajos dolgait, megküldte neki a nyelvészeti munkájához szükséges könyveket, folyóiratokat s nem utolsó sorban — az Akadémia révén — gondoskodott rendszeres anyagi támogatásáról. Toldy Ferenc emlékbeszédének befejezésében összefoglalta, mit jelentett neki Czuczor: "kivel negyven éven túl, foly-