Náday Károly–Sáfrán Györgyi: Történeti kutatások Kufsteinban. Czuczor Gergely rabsága (A MTAK közleményei 14. Budapest, 1984

Náday Károly: Kufsteini levél

NÁDAY KÁROLY: KUFSTEINI LEVÉL A város felé közeledve, már messziről elénk tűnik a kufsteini vár magas tornyával, az ún. "Császár-toronnyal". Kufsteinről, a településről írásbeli följegyzések már 788-ból találhatók. A helységet ekkor "Caofstein"-nek írták, de előfordul "Choufstein", "Choustain" alakban is. A várat első ízben 1205-ben említik, mint "Castrum Choufstain"-t. 1310-ben már mint "Purch=Burg=vár" szerepel az okmányokban. A századok során többször cserélt gazdát. A "Császár-torony" terveit 1505-ben kezdték készíteni, alapjait 1519-ben rakták le. Az építkezéshez szükséges köveket a Thiersee melletti völgyből szállították. A tornyot 1522-ben, I. Ferdinánd császár uralkodása alatt fejezték be. Az építkezés kb. 6-7000 Guldenbe került. A vár vízzel való ellátására 1546ban 63 ölnyi mélységű kutat fúrtak. A kufsteini várbörtönben — főleg a 18. sz. végén s a 19. sz. derekán sok haladó szellemű, s a szabadságért küzdő magyar raboskodott: írók, katonák; tisztek és közlegények, papok, tanítók, iparosok. Voltak azonban közöttük hasonló meggyőződésű osztrákok, németek, lengyelek, franciák, olaszok, akik, — az elnyomó hatalom ellen — nem egyszer harcoltak is a magyarok mellett. 1785-89 között itt raboskodott id.Wesselényi Miklós. Utána a jakobinus-per elitéltjei következtek. Batsányi Jánost hat társával 1795, augusztus 7-én indították Kufsteinba. Útjuk kb. három hétig tartott. Erről, az odaszállításukkal megbízott parancsnok utóbb személyesen számolt be a császárnak. Batsányi a "császár-torony" 12-es cellájába volt bezárva. Itt írta Kufsteini elégiá

k címen ismert verseit. Ezek közé tartozik: A rab és a madár

, melyet a cellája ablakából egy vágyva szemlélt, szabadon röpködő kis madár ihletett: Téged szabadság! tégedet énekel. Nincs szíved ember! hogyha nem érdekel. Batsányi cella-szomszédja volt a francia Marét, aki utóbb mint Napóleon államtitkára vált ismertté. A magyarokhoz intézett napoleoni kiáltvány az ő kezdeményezésére született. Batsányi révén nyilván jól ismerte a magyarság kiszolgáltatott helyzetét. Batsányi utóbb Marét pártfogásával menekülhetett Párizsba. (A kufsteini várban Batsányi Jánosnak, "a felvilágosodás nagy költője és tudósá"-nak emlékét — Szülővárosa Tapolca figyelméből — 1965 óta külön emléktábla őrzi Borsos Miklós domborművével. Az egykor itt raboskodott magyarok emlékére 1968-ban a Petőfi Irodalmi Múzeum emlékszobát nyitott.)