Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)

2. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma a használt anyag nézőpontjából

93 Az egy használt unikum periodikumra eső átlagos olvasói szám viszont, mint már említettük, valamelyest csökkent 1973-ban. Mig 1966-ban 12 olyan szakág volt, ahol az átlagos olvasói szám 2 vagy e fölötti érték volt, addig 1973-ban csak négy ilyen szak létezett, viszont megnövekedett azon tudományterületek száma, — 16ról 20-ra, — ahol az egy használt periodikumra eső átlagos olvasói szám mindöszsze egyetlen egy. Összefoglalva a két különböző időszakra vonatkozóan végzett használatelemzés adatait, arra a megállapításra juthatunk, hogy jóllehet az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikum-használatát az egyetlen hazai példányok használata nem befolyásolja döntően, mégis időről-időre csaknem minden tudományterület vonatkozásában egy-egy speciális témán dolgozó kutató részéről, aki a szakirodalom feltárásban inkább a teljesség felé törekszik, igenis mutatkozik igény az ezen periodikum-ritkaságok által nyújtott információk felhasználására. f.) Anyaghasználat az évjáratsávok tükrében A kurrens külföldi periodikumok használatának vizsgálata során egyik leglényegesebb kérdéshez jutottunk el, a használat időbeli megoszlásának kérdéséhez. Arra a kérdéskörre keressük a választ, hogy a használt periodikumok mely évjáratait vették igénybe olvasóink és milyen mértékben használták ezeket. Ez a kérdés már nemcsak az akadémiai könyvtári periodikum-használat vizsgálatának egy szempontja, hanem távolabbi, általános elvi vonatkozása is van. Sokat vitatott probléma ugyanis a szakirodalomban, hogy a kurrens periodikumok anyaga — mint a legfrissebb szakirodalmi információs anyag — mely szakokban, milyen sebességgel avul el a szaktudományi felhasználhatóság szempontjából. Ismeretes, hogy a periodikum-formában jelentkező szakirodalom avulásnak, — a periodikumok un. felezési idejének, — egzakt mérőszáma az, hogy az egyes periodikum-évfolyamokban megjelent cikkekre milyen mértékben hivatkoznak. Tekintettel arra, hogy nem minden olvasott, illetve használt anyagot idéznek, hanem inkább úgy fogalmazhatnánk, hogy az olvasott anyagnak szellemi értékei tükröződnek a megjelent publikációkban még akkor is, ha cím szerinti idézésre nem is kerül sor; a periodikum-évfolyamok puszta használatát, (az évfolyamok visszamenőlegesen való használtságát vagy nem használtságát) a szakirodalom-avulás szempontjából szintén szerencsés mutatónak tarthatjuk. Mivel jelen dolgozatunkban alapvetően az Akadémiai Könyvtár állományának használtságát vizsgáljuk, mi itt most csak ezen használtsági, vagy nem használtsági mutatószámok tükrében vizsgálhatjuk meg a szakirodalom, pontosabban a periodikumokban közzétett szakirodalom avulási tendenciáit az egyes szakok tükrében. A keresettség időbeli struktúráját megközelítve, első lépésként még nem az egyes szakok mélységéig való lebontás igényével valósítjuk meg a feltárást, hanem egyszerűen azt mutatjuk be, hogy az 1973-ban használt 1707 kurrens külföldi periodikum-féleségből hánv cím esetében használták a meglévő régebbi évfolyamokat.Az egybevetés megkönnyítése érdekében az 1966-ban nyert^ idevonatkozó eredményeket is ugyanezen táblázatba sürítettük. Az adatok tényszerűen, mechanikusan kerülnek egymás mellé, s így a tényleges összehasonlításokat 7 éves eltolódással, a két vizsgált időszak között eltelt évek számának levonásával, illetve hozzáadásával lehet csak megtenni. De nézzük most már magukat az adatokat!