Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
1. Szakirodalmi áttekintés
21 vizsgálhatjuk a legmagasabban kvalifikált és legeredményesebben kutató tudósok csoportját, e csoport tagjainak olvasási szokásait. Persze az ilyen vizsgálódás eredményei sem lesznek tökéletesen megbízhatók, már csak azért sem, mivel gyakran csak formális nézőpontok (fokozat stb.) alapján lehet eldönteni, hogy ki az "elit" kutató. G. Fröschner (1978) az olvasók másfajta tipizálásáról ír, amikor kifejti, hogy a használók statisztikai alapon kialakított foglalkozási csoportokba való rendezése elavult eljárás, és az olvasás jellegéből kell kiindulni a típusok felállításánál (a szöveget elolvasó olvasó, ezt átlapozó olvasó, ebbe csak belelapozó olvasó stb.). De vajon rejtett kamerákkal vizsgálhatja-e a könyvtáros minden egyes esetben az olvasók olvasását, mert hiszen az olvasók magukról valószerű képet aligha fognak adni olvasásmódjukat illetően, s ha adnak is, a kérdőív alapján vajon építhetünk-e erre, mint szilárd tényszerűségre? (A kérdőív kitöltői esetleg megszépíthetik olvasásmódjuk jellegét.) Egyes kutatók, kérdőíves módszerrel, azokat az attitűdöket próbálják megállapítani, melyekkel az olvasók olvasmányaikhoz viszonyulnak. E vizsgálatok sokszor adott könyvtár hasznosságának felmérését, a könyvtári beszerzés színvonalának javítását tartják szem előtt. így az USA-ban C.A. Johnson és R.W. Trueswell (1978) 6 attitűdre vonatkozó kérdőívet töltetett ki olvasóival, azok emlékezetére alapítva a kérdőív kitöltését: 1. az előző évben leggyakrabban használt 10 folyóirat címe, 2. az előző évben ritkán használt 10 folyóirat címe, 3. egyáltalán nem használt, de mégis fontosnak tartott 10 folyóirat címe, 4. az előző öt évben az olvasó művei mely folyóiratokban jelentek meg (legfeljebb 10 folyóirat), 5. az előző 5 évben mely folyóirat hivatkozott az olvasó műveire (legfeljebb 10 folyóirat), 6. az előző 5 évben mely folyóiratokra hivatkozott az olvasó (legfeljebb 10 folyóirat címe). E kérdésekből a szerzők bizonyos pontrendszert állítottak fel, de nem az olvasókra, hanem a folyóiratokra nézve, s így próbálták megállapítani az olvasók számára leghasznosabb folyóiratokat. Mint látjuk ez a módszer csak első pillanatra olvasásszociológiai vonatkozású. Vannak olyan olvasásszociológiai tanulmányok is — ilyen a magyar Józsa Péteré (1973) —, melyeknél viszont a könyvtári hasznosság vizsgálata szorul háttérbe, s az élmény-, 111. az ismeretbefogadás "szemiotikája" kerül reflektorfénybe. Józsa Péter, a közelmúltban —viszonylag fiatalon —elhunyt szociológus-szemiotikus igen sok olvasás-befogadási esetet (27 típust) különböztet meg figyelemre méltó tanulmányában. Ő ugyan rendszertanát a szépirodalom befogadásának mérésére dolgozta ki, de a tudományos ismeret befogadás-folyamatának (megfelelően differenciált) elemzése legalább ilyen fontos lenne. 1.7.3 A publikálás szociológiai vonatkozásai Az olvasásszociológiához bizonyos tekintetben kapcsolódik a publikálás szociológiája. Amennyiben a magyar kutatók előtérbe helyezik a külföldi szakfolyóiratokban való publikálást, ez természetesen befolyásolja olvasásuk, pontosabban adatgyűjtésük, témakidolgozásuk, hivatkozás-rendszerük jellegét is. Nagy József — Ruff Imre — Braun Tibor (1979) egyes természettudományok vonatkozásában szembeállították a magyar kutatóknak a magyar Actákban való közlési részvételét
