Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)

3. Az Akadémiai Könyvtár 1973. évi periodikum-forgalma és az olvasók

125 a folyóirathasználat iránti aktivitás teljes hiányát mutatta. Nem lehet azonban egyértelműen negatív jelenségnek tartani, ha egy olyan jellegű akadémiai intézet, mint pl. az MTA Olajbányászati Kutató Laboratórium nem fordul a könyvtárhoz; hiszen a nekik fontos speciális folyóiratok legfeljebb az 1968/69-es revízióig voltak meg; a legfontosabbakat maguk szerzik be; a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Könyvtára pedig elérhető közelségben van. — Meg kell azonban jegyeznünk, hogy e megfigyelt érdeklődéshiány mindazonáltal esetleg csak a periodikum-gyűjteményre korlátozódik, hiszen sem a könyv, sem a disszertáció-állomány stb. használati adatai nem szerepelnek feldolgozásunkban. így nem állíthatjuk, a mi negatív tapasztalatunk alapján sem, hogy az Akadémiai Könyvtár valamint a jelzett intézetek között teljesen hiányzott az adott időszakban, mindennémű információs kapcsolat. 1966-ban 13 akadémiai intézet tartott kapcsolatot az Akadémiai Könyvtár folyóirattárával a periodikum-használat összes (akkor 3) lehetséges szintjén. Ezek közül 6 megegyezik a jelen vizsgálatunk időszakában is három használati formában kapcsolatot tartó intézettel. Névszerinti megemlítésük talán nem érdektelen; 1, a Botanikai Kutató Intézet, 2. a Filozófiai Intézet, 3. a Mikrobiológiai Kutatócsoport, 4. a Pszichológiai Intézet, 5. a Régészeti Intézet, 6. a Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet. A használati formák zömének kiaknázása nem jelenti okvetlenül azt, hogy az a 19 kutatóintézet, melyeknél ez tapasztalható, feltétlenül a legtöbb alkalommal vette is igénybe az Akadémiai Könyvtár periodikum-anyagát. Ennek tudatában 1966-ban és 1973-ban is megvizsgáltuk, hogy az intézetek a használati formák többrétegűségétől függetlenül, milyen súllyal kapcsolódnak be az akadémiai könyvtári periodikumállomány tudományos igénybevételébe, a használati alkalmak és a használt anyag mennyiségének, valamint a használók tényleges számának tükrében. E szempontokat egyesítve a következő akadémiai kutatóintézetek részéről tapasztaltmik nagyfokú hasz nálatot a szóban forgó periodikum-áll ománnyal kapcsolatban: 1. Filozófiai Intézet, 2. Ipargazdaságtani Kutatócsoport, 3. Irodalomtudományi Intézet, 4. Izotópintézet, 5. Központi Fizikai Kutatóintézet, 6. Központi Kémiai Kutatóintézet, 7.Műszaki Fizikai Kutatóintézet, 8. Nyelvtudományi Intézet, 9. Pszichológiai Intézet, 10. Régészeti Intézet, 11. Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet, 12. Történettudományi Intézet. A fenti intézetek 50 % -a (a 3, 5, 7, 8, 10 és 11-es sorszámú) 1966ban is a periodikum-állományunk iránt legintenzívebben érdeklődő intézetek közé tartozott. Jóllehet a fenti intézetek fele a profilunkhoz legközelebb álló humán területeken folytat kutatást, de ezek mellett jónéhány olyan intézetet is látunk, melyek kutatási területe semmiképpen nem esik egybe könyvtárunk hivatalosan meghatározott szűkebb profiljával. Ez a tény is azt bizonyítja, most már a használók oldaláról, amit előző fejezetünkben, a használt anyag vizsgálata kapcsán, mint leglényegesebb észrevételt tettünk, hogy ti. a használat (és a használók) a természettudományok felé tolódott el a két vizsgálat között eltelt időszakban.