Bükyné Horváth Mária: A periodikumok használatának átalakulása az Akadémiai Könyvtárban 1966, 1973, 1980 (A MTAK közleményei 13. Budapest, 1983)
1. Szakirodalmi áttekintés
7 Könyvtárában (Wolverhampton Polytechnic Library) végzett a periodikum-használattal kapcsolatos — számunkra több tekintetben is jelentős — kutatást. Felmérésének jelentősége egyrészt abban rejlik, hogy vizsgálataiban a periodikum-használat olvasótermi bizonylatai, az olvasók által publikált művek hivatkozásainak elemzése, valamint a kölcsönzési adatok elemzése — kontrolláló célzattal — párhuzamosan szerepeltek. Az amerikai (USA) műszaki főiskolák könyvtáraiban ugyanis az olvasás csak kis mértékben pedagógiai jellegű. így a nevezett könyvtárban tapasztalható használatot eléggé jelentős mértékben kutatói olvasásnak tekinthetjük, s elemzését saját témánkkal rokon feldolgozásnak tarthatjuk. A több időpontra vonatkozóan készült — és a leggyakrabban használt folyóiratokra kiterjedő — periodikumrangsorok a vizsgálat szerint nem állandóak. Ugy látszik a kutatói érdeklődés dinamizmusa gyors átrendeződéseket eredményez. A szerző szerint 2-3 évenként (mi most 7-éves időközben mérjük fel) fel kell mérni a periodikumok iránti érdeklődés alakulását. Az M.B.A. Campbell által végzett vizsgálat az Akadémiai Könyvtárétól merőben eltérő szakmegoszlású anyagról ad változás-képet. Van arra is példa a szakirodalomban, amikor egy kutató vagy kutatók adott évhez köthető korábban elért eredményeit más szerzők más évjáratból nyert hasonló irányú adataikkal ellenőrzik. J.S. Ghosh (1975) például két kérdés tekintetében szembesíti a Nature-ben megjelent és általa megvizsgált cikkek idézettségét (327 cikk esetében) más szerzők hasonló eredményeivel: 1. A cikkek hány % -ára nem hivatkoznak éves átlagba n? J.S. Ghoshnál a Nature viszonylatában ez az érték 46,5% , ugyanez D.J.Price-nál 35 % , A. E. Cawkellnél 64% és egy a "Journal of the American Chemical Society"-re vonatkozó vizsgálatnál csak 14,7 % ; (vö. Price 1965, Cawkell 1968, Ghosh — Neufeld 1974). Mint látható, rendkívül eltérő szélső értékeket tapasztalunk itt évenként a nem idézett cikkek átlag % -ára nézve. 2. A másik kérdése az, hogy egy adott, mintavétellel leszűkített, s így körülhatárolt folyóiratcsoport közleményeinek hány %-ára nem hivatkoztak egyáltalá n. Itt D.J.Price és J.S.Ghosh adatai már eléggé egyezőek: az egyszer sem idézett közlemények az összes vizsgált közlemény számának mintegy 10 % -át tették ki (vagy valamivel kevesebb % -át) mindkét szerzőnél. B. J.H. Styvendaele (1977) dolgozatának 4. táblázatában 1963-1976 közötti időszakra vonatkozóan vizsgálja a National Lending Library,(1963, 1967, 1968, 1971) a Karolinska Institutes Bibliotek (1973) és a Rijksuniversitair Centrum Antwerpen (1975-1976) használati adatait abból a szempontból, hogy milyen forrásból nyújtottak és milyen %-ban információs szolgáltatást. Arra az eredményre jutott, hogy a primér folyóiratok igénybevételéhez viszonyítottan egyre csökken a szekundér folyóiratok (a kivonatoló és indexelő folyóiratok) használtsága. A Bradford-féle szóródási törvény látens érvényesülését a tudósok érzékelik, csak szakterületük legfontosabb folyóiratait olvassák s az egyre nagyobb adathalmazzal, egyre bonyolultabb index-rendszerrel dolgozó szekundér folyóiratokat egyre csökkenő mértékben konzultálják. A számítógépes információs rendszerek használata viszont nő. Nos, az évjáratonkénti összehasonlítás — mint látható — messzemutató, a fejlődési tendenciákra rávilágító információkkal gazdagíthat bennünket, ezért volt fontos számunkra — hiszen mi jelen dolgozatunkban a hét évvel ezelőtt nyert adatainkhoz viszonyítunk — az összehasonlítási metodika megkülönböztetett tárgyalása szakirodalmi áttekintésünkben.
