Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

89 testvér élt Lőcsén, mindkettő tanár, az egyik a reálban, a másik a gimnáziumban tanított. A reálban tanított Bauer Ervin apja. Három gyermek volt a családban: Bauer Herbert (írói nevén Balázs Béla), egy leány: Hilda (később Schilling Oszkárné) és Bauer Ervin, aki biológus doktornak készült." "A fiatal Bauer — mondta Herrerné — nagy idealista volt, lelkes, rajongó fiatal fiú." Kaffka Margit egész kapcsolatuk kifejlődését megírja naplószerűen. Ez később, 1966-ban 1914. augusztus címmel meg is jelenik nyomtatásban.[85] Bauer Ervin, mikor Kaffkához közelebb került, már egy éve vőlegénye volt egy lánynak és "izgalmas" viszonyt folytatott egy barátja menyasszonyával. Ezt egyelőre önváddal viselte, nem volt ereje megvallani Kaffka Margitnak. "Sokszor kellett arra gondolnom — írja Kaffka Margit — hogy herbertes olcsó donhuanos, könnyelmű szerelmi-léhának, hazug nőcsábásznak, bűnösnek, könnyelműnek kell-e látnom?" Végre azonban 1914. május 22-én kipattant a dolog. Ekkor megértették és szerelmükkel túlélték ezeket az elmúlt időket. "Hihetetlen harmoniához, váratlan értékekhez jutottunk időközben és ez még csak nő és erősödik." — vallja Kaffka Margit. — "Azt mondja (bár az ő modora a szerelemben kedvesség volt mindig) ennyir

e kedves nem tudott lenni egyikhez sem." — "Én soha még hasonlóan sem bántam senkivel, bár a vágy és a hajlam meg volt bennem ilyen teljes, feltétlen és gyengéd szenvedélyes odaadásra." "— ez az első igaz szerelmem, olyan, amit nem szégyellek magam előtt." "Én vágyni nem tudtam senki ölelésére még, testileg még sohasem éltem: ő az első, igazi férjem." 1914. május 24-én már boldogan írja legjobb barátnőjének Guttmann Leonienak Budapestre: Postabélyegzőn: "1914. május 24." Budapestről küldve. HM. 14. "Drága Leonim! Végtelenül meghatott drága, jóságos, tiszta leveled. Azt hiszem soha el nem veszíthetlek téged s azt hiszem mindig meg fogsz engem érteni és szeretni is tudsz. Én most jobb és tisztább ember vagyok, mint bármikor valaha és az egyetlen félelmem, — el ne veszítsem soha ezt a hitemet önmagamban és az emberi-férfiúi tisztességben. Majdnem ezen alapul a boldogságom. Azon is, hogy Ervin drága, édes, gyengéd jóságos, hű és megértő; hogy soha igy hozzám nem szóltak, hogy soha ilyen egyszerűen, tisztességesen, őszintén, forrón nem szerettek, hogy soha ilyen jól nem látot

t engem még senki, a hibáimmal és jó tulajdonságaimmal együtt; senki még előtte nem látta és szerette a lényege

t bennem." "Ha csak nem feltétlenül kényszerítő lenne valaha: elhatároztam, hogy hivatalosan nem megyek hozzá, de tisztán a korkiilönbbség miatt. Ha húszéves volnék vagy ő negyven még ezt is meg merném tenni, de csak ővele. Mi valahogy Isten csodájából iszonyún összeillők vagyunk a mult szerelmeken túl, komolyan, éretten, igazán így hiszi ő is. — TG tudod az én