Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

84 M Egyszerre látomásos láz és ugyanakkor nagy józanság fogott el. A józanságom mondta:" "— Kár volna a strapáért, Margit lelkem. Hidd meg nekem, még ötven év, még öt év múlva sem írna a kutya se rólunk. Tudod, Margit, egyikünk sem olyan, hogy termékeny életformánk lehetne az, hogy örökre le legyünk kötve egymáshoz." "Hallgatott. De később nagyon kedves volt. Nála vacsoráztunk, s utána felolvasta egy-két dolgát. Reggel a díványán ébredtem fel." Szabó Dezsőt áthelyezték a sümegi reáliskolához. " Nagy gond tornyosodott elém. Ilyen áthelyezéskor az illetékek és az átköltözés költségeinek kiutalása csak hónapok múlva szokott megtörténni. Miből hozatom át könyvtáramat és holmimat, miből fogok élni addig?" "Este Margitnál voltam s ez az aggodalom egy-két szóban kizökkent belőlem. Másnap délelőtt Margit titokzatos arccal nyitott be hozzám:" "— Dezső, add becsületszavadat, hogy teljesíted a kérésemet". "— Ha nem azt fogod kérni, hogy lőjem főbe magamat." "Előhozakodott egy váltóval, melyen neve mint jótálló volt rajta. A váltó háromszáz koronáról szólt. Egyszerű jósággal mondta: "— Ha ennyi készpénzem volna, rögtön kisegítenélek vele. De mondtad, hogy a házigazdád kölcsönök adásával foglalkozik. Használd ezt a váltót. Ezért még csak köszönet sem jár. Hidd meg, hogy életemben most írtam le legnagyobb örömmel a nevemet." "A dolgot minden nehézség nélkül nyélbe lehetett ütni. Nem szeretek emlékeket tartogatni, de ezt a váltót máig is őrzöm. Pár nap múlva Margit kísért ki a vonathoz, melyben egy új sümegi énem felé indultam. Szegény Margit, mennyi vele született jóság volt benne. És ami néha gonoszság vagy rossz termett benne, az mindig olyan gyötrelmekből született, melyekben ezerszeresen előre megbűnhődött értük." Sümegen Szabó Dezső irodalmi estet rendezett. Ady, Babits, Balázs Béla, akik vállalták a részvételt, mind lemondták, csak Kaffka Margit ment le betartva szavát. — Keserves két nap volt. "Harmadnap — írja Szabó Dezső — reggel, mikor kocsin vittem ki Margitot az állomásra, mint jégeső a deszkatetőn, kopogtak fejem fölött keserűségének, haragjának petárdái. Még csak egyszer találkoztunk az életben. És akkor szegénykének meg volt az az elégtétele: hogy én nagyon megzúzott voltam és ő teljesen kegyetlen lehetett." Ez is így végződött tehát! Uj vereség. A munkához menekül. Ezt a levelet írja ez év őszén: HM. 12. "Igen tisztelt Uram! Elfogadná-é kiadásra egy füzetnyi novellámat. A Nyugatban legutóbb megjelent "Szent Ildefonso bálja" volna az első: ezenkívül 5-6 tárca. Becses válaszát Budapest Márvány u. 29. sz. fsz. 3. számra kérném; egyúttal azt is, mennyi honorárium járna egy ilyen füzetért! Kész tisztelettel hive Budapest, 1913. okt. 28. Kaffka Margit."