Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

76 kat, tehát ebben is ott találom Havas Gyula[73] cikkét. Valamint a kötetben a versek — Kaffka Margit által beírt — javításait is. A kritikából: " ezek a versek büszkén felvett küzdelmek súlyos zuhanásai és lemondó ajakszorításai közül törtek elő, már legyőzötten, de orvul a megbékéléses pihenés óráiban s diadalmasan." "...örök harc a legyőzött s győzhetetlen lírával, utolszor a lírán és sohasem utólszor." Egyre növekvőbb hírű író-tanárnőjét az új iskola is megbecsüli. A Szatmármegyei Közlöny ezt írja 1912. márc. 3. 9.sz. XXXVIII. "évfolyamában: "HÍr. Kaffka Margit ünneplése. Budapest Üteg utcai polgári leányiskolájának tantestülete tanítónője, Kaffka Margit, a nagykárolyi származású kitűnő írónő tiszteletére pénteken este a lipótvárosi kaszinóban vacsorát rendezett. A Nyugatban folytatásokban közlik a "Mária évei"-t. f 1912-ben írja meg bölcs belátással, józanul önéletrajzát az Érdekes Újság De-, kameronjának. Ezt írja benne: "Az első kötet — s a túlságosan is jó fogadtatás, melyben részesült — mégis csak elkésett nekem. Akkor már nagyon is szövevényesen körülvett és behálózott volt sok, sok dolog, melyekből kibontakozni aztán egy élet sem volt elég. Ha mindez hamarabb jön ... Igen, talán egész kis dolgokon múlik minden! Vidékből, családból, elő Ítéletekből, kapcsolatokból, robotos munkából, anyagi nyűgökből, önmagammal való súlyos konfliktusokból — egy állandó és folytonos kimenés az életem s ezen a kivándorló úton tán csak fényképfelvételek az írásaim..." Még ebben az évben megjelenik Süppedő talajon c. novellás kötete, a Magyar Könyvtár 654-655. számaként. Hat új novella. Ismertette: P.L.: Magyar Nemzet 1912. 70. Jeltelen cikk: Vasárnapi Újság 1912. 10. Gazdag év ez! Bölöni azt írja Az igazi Ady c. könyvében: "Ady ekkor kezdi megismerni és barátilag megszeretni Kaffka Margitot, akivel igen gyakran vagyunk együtt. Margit is Bandi is kedvelik aplyetykát, elbeszélgetünk, vitázunk politika, írók, nők, szerelmek. Ady megírja ragyogó nagy versét a "Nőkergető fényes hazugság" -ról, Kaffka Margitnak a "nagyon nagy író asszonynak" küldve." "Kaffka Margit kedvesen büszkélkedett el a verssel, amit mint asszony, de még inkább mint író kapott, mint Ady múzsája. De pár nap múlva asszonyosan s kissé méltatlankodva panaszkodta nekünk, hogy a Sziget felé a kocsiban szobalányoknak való fogdosásokkal traktálta a költő." Bölöni gyöngéden elhallgatja, hogy Kaffka Margit akkor kiugrott a döcögő konflisból és elmenekült — egyedül haza. Herrerné azonban elmondta s hozzátette, hogy Ady akkor már nagyon ivott és Kaffka szerint — bármennyire is értékelte benne az írót — mint férfi "gusztustalan" volt. Az Állomások színes, de terhes éveit éli. Minden átélt és képzelt szerelem mellett is magányos ember. És milyen fáradt már néha! "Nem venni részt semmiben, nem fejteni ki akciót, mindent kívülről a dolgoktól várni és folyton csak reagálni, ez az én életem." — írja. Néha pedig önmagát bíztatja, görcsösen kapaszkodva az életbe, amely jaj de közönbös tud lenni!