Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
54 a nőnek és az írónak, s ezért Undine című versét idéztem neki, A vers a tengeri sellőről szólt, s én szépnek találtam. — Kaffka azonban csodálkozva nézett rám: "én írtam volna ezt a verset? Nem emlékszem." De hát nem is emlékezhetett, mert mint kiderült, a vers költője Erdős Renée volt." "Volt egy "háp"-ja, mai szóval. Nem éppen rögeszme, de afféle. Az "úri ember"-ről egészen külön elképzelése volt. Azt például nem tartotta úri dolognak, ha egy moziban valaki hangosan nevetett a filmen." Tersánszkyt a "hamisítatlan vidéki úri gyereknek" nevezte. "Egy este nagy társasággal jöttünk haza együtt valahonnan, és az utcán egy elegáns miniszteriális úrral találkoztunk, bizonyos Gönczi úrral, — aki földije volt Kaffkának. Gönczi azt proponálta, hogy a társaság menjen fel hozzá egy feketére. Éjfél felé járt, (A társaságban többek között Berény Róbert is ott volt.) [57] Ragyogó elegánciával berendezett lakásba jutottunk. Csupa szőnyeg, porcelán, metszett üveg, csillár. A fekete 20 üveg konyakkal kezdődött, amit az inas szolgált fel, (persze a szokott rabruhában), a társaság már amúgy is igen felajzott volt, még "a fülönk is piros volt", nagy zenebonát csináltunk. Összerugdaltuk a szőnyeget, de a háziúr, aki véleményem szerint valóban úri ember volt, egy szót sem szólt, csak az inasnak intett a szemével, hogy igazítsa helyre a dolgokat, — míg végre egy páncélos vitéz kezéből, vagy a falról leakasztottunk két spádét és ketten — (Tersánszky és még valaki) — neki álltunk vívni. Nemcsak a csillár forgott veszélyben, hanem mi magunk is, de akkor sem a háziúr szólt közbe, hanem Kaffka Margit. Közénk állt és leszidott bennünket a sárgaföldig, (a csirkefogó volt benne a legszelídebb jelző) — s azt mondta: "ez nem úri dolog." "Kaffka abszolút nem értett az öltözködéshez. Drága dolgokra sok pénzt költött, de minden jó ízlés nélkül." Ennek illusztrálására elmondta saját fehér kabátja esetét. "Ez a kabát finom szövetből, de rossz szabónál készült, javítás után még roszszabb lett s csak azért viseltem, mert nem volt más. Nem mertem vele az emberek szeme elé kerülni, de Kaffkával leveleztem s azért őt felkerestem. Kaffka pedig azt mondta nekem: "Mindig tudtam, hogy lesz belőled valami, úgy látszik jó útra tértél, biztosan ki is szemeltek neked otthon valami gazdag vidéki lányt, azért vagy ilyen elegáns." Kaffkának erről az ízlés-hiányáról nagyon sokat írtak. "Egyszer — ezt Herrerné mondta el nekem — Kaffka Margit három gyönyörű toalettet kapott ismeretlen jótevőtől. Olyan gyöngéden küldték el, hogy cipőből, ruhából mindenünnen ki volt vágva a párizsi cég neve, ahonnan jött. Különben nem fogadta volna el. (Mint később kiderült Hatvany Sándorné— Hernády Tilli küldte neki ilyen gyöngéd titoktartással.) Gellért Oszkár Kortársaim c. könyvében, Schöpflin Aladárról szólva megírja: "Szerette, ha az írók intim dolgairól beszéltek neki és ő is szeretett az írók intim dolgairól beszélni."—" De azt már sokalltam, hogy hányszor mondta el Schöpflin mások előtt is: "Kaffka Margit ajándékba kapott egy estély i ruhát egy író feleségétől. És abban délelőt t végigsétált a Kossuth Lajos utcán, mert nem tudta, hogy mi a divat."[58] A Márvány-utcai irodalmi összejövetelekről egyik cikkében Füst Milán [59] is megemlékezik.
