Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
20 Asszonyi élete azonban egyre nehezebb számára. Szülővárosa lapjának virágos jókívánsága [31] csak részben teljesedik be. A múzsa nem hagyja el, férje sem, — csak a köztük sugárzó szerelem semmisül meg. Mit írt barátnőjének utolsó előtti levelében? " én szomorú biztonsággal láttom a jövőt! Majd kipihenem a fáradtságom, majd keresni fogom megint lelkevesztett vággyal a megigért csodát, a szerelmet, — és keresztülgázolom ezt a testvéri érzést." [32] Alig négy hónapos asszony, amikor a Szatmármegyei Közlöny Csönd című versét hozza: Fröchlichné Kaffka Margit aláírással. Ez azonban nem az ujjongó szerelem színes hangja, hanem komor és szomorú írás. — Ezt a csendet ő sokáig nem bírhatta ki. A Miskolcon fiókba rejtett vers, amelyet még 1905-ben írt, egyre követelőbben izzott. (A birtokomban levő kéziratban Huro-ki a vers címe, későbbi megjelenési formája: Hu-ro-ki. )[33]
