Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)
Út a révig
165 2 hé t jöttödig s ezalatt, remélem elkészül Ralph s akkor meglátjuk, mi lesz ezzel a nyelvvel. Most megint rósz, mert a fog megint éles. Nincsen rákom ? Te biztosan nagyobb dolgot csinálnál fájós légcsőhurutomból, pedig nincs igazad, mert ez sohasem halálos és fel se veszem. Most már csak kivárlak itt. Jövő héten, ha lehet, reggel 8-kor megyek Ralphoz,onnan könyvtárba v. szerkesztőségbe. Uj rovat-cikkeim cimei: öreg asszonyok, az ápolónő, a vidék problémája , stb. Igaz, Josephus[112] életrajza, összes munkái megjelentek németül két kiadásban is. Majd dolgozunk, te drága ideálom, kőváram, csak a rákom várjon még egy kicsit. Csak veled jó. Te szentem. Imád menthetetlenül, bolondul 1918. elején megjelent Az élet utján c. verskötete. A Nyugatban 1918. május 1-én Ady Endre írt a kötetről. Igy: "Kaffka Margit versei. Az élet utján. Válogatott gyűjtemény Kaffka Margit régi és legújabb verseiből. "[113] "Ha ez a név: Kaffka Margit, "nom de guerre" lenne, sok jó, igaz olvasó töprengene, tanakodna: ki ez a nyugtalan, nagyon erős író? Asszonyoskodó férfiú, aki játékos komolysággal szeszélyes mintázatú drága vásznakat sző vagy férfiaserejű asszony, de a nagy örök asszonyhibával: valamit ingathatatlanul fölépíteni nem tud? De Kaffka Margit neve, személyisége, írósága, rendkívülisége, nagyszerűsége ugy-e nem vitás? Különbenis én most a Kaffka Margit regényeire, novelláira gondoltam, emlékeztem s a verseiről akarnék írni. Bizonyos, hogy Kaffka Margit is verseiben hiszi magát legjobbnak, legélőbbnek, hiszen ez már régi dal. O imádja őket s érzem a régi versei elé állított első, vallomásos sorokban a nagy szomorúságot. Miért nem láthatja mindahányát együtt, mik tizenöt év óta vettek szárnyaló életet tőle? de ő "szűzzé sírta" szívét és boldog. Igen, — igen, az utolsó évek verseiben majdnem ingerítően dicsekszik a boldogságával, de végig a könyv: egy kálváriás emberélet. Jaj, egy asszony, aki ember s mégis egy túlságos asszonyt kellene önmagában lebírnia. Nem is volna szebb gőg, mint a Kaffka Margité, ha volna, egy asszony-emberé, kit úgy lehet sőt muszáj nézni, mint hasonló sorsú férfiú-embert. Avagy megvan az a gőg s azért,hogy a legcsalogatóbb, szinte bűvészi, leggyönyörűbb szavú Kaffka-versekben se tud ám nagyon megindulni? Megkövült, talán a saját intellektusának csodálatában, holott, lám például Ignotus némely versében milyen szépen megfeledkező, szinte elalélt. Teljes kiömlést, lávát Kaffka Margitnál ne keress, ha még olyan boszorkányosan is utánozza mindazt. Éppen a pompás szavak s a pompás illatokat kereső hosszú sorok az ő eltakarói és leleplezői. Mégis szeresse és írja tovább a verseit Kaffka Margit, mert ezek a versek mégis gyönyörűségesek, hiszen nekem is azok voltak a kritikusan is olvasónak. Még az is majdnem galádság volna, ha a regényhez, a novellához küldeném viszsza ezt a gazdag, ragyogó szavú, ritka magyar költőnőt, azaz költőt. O határoz, ő parancsol, mert művész s ha néhány vers-sora visszacseng most, bennem belőlem: talán nem is volt egészen igazam.
