Rolla Margit: Kaffka Margit. 2. Út a révig (A MTAK közleményei 12. Budapest, 1983)

Út a révig

142 Ebben az iskolaévben fia, apjánál lakik. Onnan küldi levelét édesanyjához Temesvárra. Beszámol élete eseményeiről. Kockás levélformára vágott füzetlapon, tintával írva. Er.XXIV. "Budapest 1916. X.21. Kedves Édesanyám! Már régóta készülök irni, de sok tanulnivalóm volt, azért nem Írhattam. Elseje óta járok a főreáliskolába, ugyanabba ahova Ottó és Évi is járnak. Elég sokat kell tanulni, Ottó kérdez ki mindennap, sokszor édesapám is tanit. A leckét mindennap rendesen megtanulom. Földrajzból és számtanból már feleltem. Most sokkal jobb itt nekem, mint tavaly Panni néniéknél volt, mert itt nincs egy "Fraulein", aki előtt én vagyok a világ legrosszabb gyermeke. Édesapámnál lakom, és a szomszédságban étkezem, Ottóékkal együtt. Nagyon örülök, hogy Édesanyám feljön, mert már igen szeretném látni. Ne aggódjon Édesanyám, nincsen semmi bajom, egészséges vagyok. Már kezdem ismerni az utcákat, ma is egyedül jöttem édesapám hivatalába. Sokszor teszünk kirándulást Ottóékkal, múltkor a Hármashatárhegyen voltunk. Zemplénben nagyon jó volt, kár hogy el kellett jönni. Édesanyám minden levelét megkaptam. Ezentúl én is műiden héten fogok irni. Nagyon sokat gondolok Édesanyámra. Kezét csókolom, kedves, drága Édesanyám. Szerető fia László." * Októberben Fenyő Miksának ír leveleket. Ezekben már az Állomások, sőt a Hangyaboly kiadásáról is beszél. A levelek megjelentek[107] már nyomtatásban, de irodalmi tanuságtételként itt újra közlöm. "Kedves jó Fenyő. Szives és nyájas levele direkt meghatott — bár Maga általában mindig barátibban és kedvesebben irt nekem, mint ahogy beszélt velem tízéves barátságunk alatt. Ezt szintén jubilálni illenék. — Ma adtam postára a "mü" nagyobb részét nagy aggodalmak közt, hogy el talál veszni és ajánlva. Még öt fejezet kell; most már látom, nem lesz több hetven Nyugat oldalnál az önök apró betűi mellett. Az öt közül egy fejezet már kész is, csak még korrigálandó. A nyomdai korrekturát valahogy mégis én szeretném csinálni; ha nem okoz nagy késedelmet. (Bajos a vidéken lakás ugye? Csak lenne is vége már; de nem ugy, hogy az uramat harctérre vigyék.) Azóta egyébként már hónapokig nagy betegnek képzeltem magam és Ervinnek naponta adtam utasításokat, hogy majd a második feleségével hogyan ne csapassa be ma-