Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

I. Közművelődés és könyvkiadás a régi Akadémián

6 korlátok miatt tartalmi megfontolások alapján felállított sorompók alkalmazása azonban szükségszerű volt. Ezek kijelölésénél elsődleges szempontunk az Akadémia tudománypolitikai elmélete — gyakorlata és a hazai közművelődés közötti viszony minél pontosabb rekonstruálása volt. Ezért kellett eltekintenünk az egyes tudományos osztályok ilyenirányú tevékenységének bemutatásától is, hiszen az szigorúan tudományos jellege folytán csak szűkkörű, szakmabeli közönséghez szólt. Vagyis, a tudományos kiadói tevékenység — színvonalát tekintve — legmagasabb fórumain megszülető munkák, s így ezek politikuma is csak többszörös áttételeken keresztül és fáziskéséssel érvényesülhettek a korszak közművelődésében. Témaválasztásunkkal így azt a fajta publikációt vontuk vizsgálat alá, amely viszonylag közvetlen vetülete volt a hivatalos művelődéspolitikai elképzeléseknek, akár illeszkedett hozzájuk, akár ütközött azokkal. További célunk volt egyrészt annak bemutatása, hogy hogyan kísérelte meg az Akadémia a tudományos műveltségre igényt tartó és azt befogadni képes olvasóközönség megteremtését és nevelését a gyorsan kapitalizálódó Magyarországon. Másrészt, hogyan született meg, működött és végül hogyan sorvadt el az a mechanizmus, amely a központi akadémiai kiadványok gondozásával mintegy hidat képezett a lassan olvasóvá váló széles közönség és a magyar tudomány legrangosabb műhelye között. Munkánk második fő része már az államosított magyar könyvkiadás korszakában vizsgálja az Akadémia ezirányú erőfeszítéseit. Igyekeztünk bemutatni azt, hogy a gazdaságilag-társadalmilag ismét átalakuló ország és átszervezett Akadémiája miért és hogyan formálta át az öröklődött és csaknem teljesen elpusztult könyvkiadói szerveit. Felelünk arra a kérdésre is, hogy vajon teljesültek-e és mennyiben a szocializmus tudománypolitikai elvárásai ezen a területen.