Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

Jegyzetek a II. fejezethez

70 [27] Bővebbet erről: a tudományos osztályokról szóló résznél. [28] AL Eln. ir. 1/2/4. [29] Vő. Csengery Antal ingerült hangú feljegyzése e tárgyban, 1865-ből. MTAKK RAL 34/1865. [30] AL KFB iratok 30/6. [31] Uo. [32] Ld.: 24. o. [33] Továbbiakban: osztályok. Ez a fejezet elsősorban az osztályok saját kiadványozási munkájukról készített beszámolóinak felhasználásával készült, melyeket az MSZMP illetékes fóruma kért be 1961-ben a KFB-n keresztül. AL KFB iratok 30/6. [34] Ember Győző: A Magyar Tudományos Akadémia II. osztályának könyvkiadói tevékenysége (1950-1965) MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei 1966-67/15. [35] A Pszichológiai Bizottság létesítését a 22/1958. sz. Elnökségi határozat rendelte el, korszakunkban jelentős kiadványozási önállóan nem is folytathatott, így tárgyalására sem térünk ki. [36] AL Eln. ir. 1/2/4. [37] AL II. oszt. iratai (aktívaülések 1953.) [38] Uo. [39] AL Eln. ir. 2/1. [40] Egy jegyzet erejéig kitérünk annak bemutatására, hogy a szerző hogyan illeszkedett a kiadványozás mechanizmusába. Mint említettük, ezt a kérdést a legilletékesebbek, tehát maguk a szerzők sem ismerték. Ha a tudományterületét képviselő osztály felvette tervébe a szerző kézirat-javaslatát, vagy a kész művet, akkor a szerző munkája megtette a döntő lépést a publikáció felé. Az elkészült kéziratot a szerződésben rögzített határidőre 3 példányban a Kiadóhoz nyújtotta be, ezek közül egyet a Kiadó az illetékes osztályhoz, egyet-egyet a szerkesztőhöz és lektorhoz juttatott el. (A lektorálás ideje az anyag természetétől függően kb. 10-20 ív/hónap volt.) A szerkesztő — saját és a lektor/ok/ véleménye alapján, az esetleges korrekciók elvégzése után — az osztályvezetőségnek javasolta a kézirat elfogadását. Az Akadémia kiadványainak döntő többsége még a múlt század vége óta bevezetővel vagy előszóval készült. Ezek írójának személyére a szerkesztő vagy a szerző tehetett javaslatot. Az osztály a lektori vélemények alapján a már elkészült kéziratra rávezette vagy csatolta a szedési engedélyt, amelyet az osztályelnök és a titkár látott el aláírásával. A szedés és korrektúra elkészülte után a szerző és az osztályelnök együttes aláírással engedélyezték a könyv nyomását. A kész mű terjesztési engedély alapján kerülhetett a kereskedelembe. Szólnunk kell még a szerkesztő kezdetben sokat vitatott személyéről is. Ezt az intézményt szovjet példa nyomán az 50-es évek elején vezették be az akadémiai kiadványozás gyakorlatába. Nem egy szerző mindebben az alkotói önállóság, a szerzői függetlenség sérelmét látta, és tudományos eredményeinek esetleges elvitatásától is tartott. A szerkesztői részvétel mégis szükséges eleme volt a kiadványozás nyilvánvalóan meghatározó fontosságú első fázisának, ti. a kézirat megírásának. A szerkesztő az olvasóközönség, a tudományos osztály, a Kiadó, tágabb értelemben az egész népgazdaság érdekeit képviselte — olykor akár a szerzővel szemben is. Hiszen a tudós szerző is közönség számára ír, művének megjelentetése nem lehet öncél — már csak a költségek miatt sem. [41] Ember Győző: id. mű 221.0.