Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)
II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után
67 gadható meg a tervmunka gyengeségét előidéző mechanizmusbeli fogyatékosság: a KFB időről-időre megnövelt hatáskörével sem volt képes az osztályok — különben saját szempontjukból teljesen érthető — kiadványozási maximaiizmusának gátatvetni, "étvágyukat" csillapítani. Alexits György nem egyszer szemléleti gondokra hívta fel a figyelmet: a könyvterv összeállítását "bürokratikus, adminisztratív jellegű" feladatnak tekintik az érte felelős szakemberek."[58] Úgy véljük, a ténylegesen létező szemléleti hibák egy fogyatékosan működő mechanizmussal álltak összefüggésben, és egymással kölcsönhatásban fejtették ki a fejlődést fékező hatásukat. És bár ezt a fejlődést imponáló számadatok jelzik, a tudományos-technikai forradalom kulcs évtizedében a kiadványok relatíve nagy mennyisége sem bizonyulhatott elegendőnek. Az MTA 1961. évi közgyűlésén a kritikus hangnemben fogalmazott főtitkári beszámoló leszögezte, hogy az illetékes akadémiai szervek "... általában nem kielégítően foglalkoznak a kiadványok ügyeivel." [59] A tudományos könyvkiadás ügyének javításához az őszinteség, a problémák tisztánlátása, pontos megfogalmazása elengedhetetlenül szükséges volt, és ez a hozzáállás a kiadványozás minden tényezőjét jellemezte. És amikor szocializmuskori művelődéstörténetünk szép fejezeteként a tudományos kiadványozás minden vonatkozásban nagyarányú fejlődéséről számot adtunk, nem felesleges arra is újfent emlékeztetnünk, hogy ez a terület gyakorlatilag a nulláról indult. Szokványos mércékkel nem mérhető "hősi" korszakot vizsgáltunk. Változásban levő társadalomban, gazdaságban minden tevékenységi kör kereste, kutatta a maga számára legmegfelelőbb kereteket, formákat, így a kiadványozás is. Ezt a tényt is figyelembe véve, a kudarcok — az olykor nyilvánvalóan elkerülhető —, hibák ellenére is a mérleg feltétlenül pozitív. A vizsgált időszakban Magyarországon meghonosodott a szervezett és tömegméretű tudományos kiadványozás. Sem több, sem kevesebb nem történt. Körülbelül ezt rögzíti a 133/1961. évi Elnökségi Határozat 1. pontja is: "... az Akadémia a szervezett tudományos publikálás megteremtésével létrehozta a kulturális forradalom fontos területének, a széleskörű tudományos irodalomnak az alapját."[60]
