Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

62 kezdhette meg munkáját az újonnan alapított vállalat. A cégbírósági végzés keltétől, 1950. aug. 10-től nevezhetjük az Akadémiai Kiadót "megalakultnak". Korszakunkban szakirányítását — az ábráról is leolvashatóan (vö. 46. o.) — a KFB, gazdasági irányítását az MTA gazdasági szervei látták el. Megszületett az első valóban hatékony munkára képes tudományos kiadónk. Az Akadémiai Nyomda közvetlen jogelődje, a Budapest Nyomda 1949-ben tudományos és idegennyelvű munkák előállítására szakosodott, melyhez a lehetőséget kiváló szakmunkáskollektívája biztosította. így esett rá a választás, és 1952-ben az Akadémia felügyelete és rendelkezése alá vonták. A két vállalatot hamarosan közös igazgatóság is összekapcsolta. [47] Az alapítólevél hivatalos, gyakorlatias hangneme elfedi, milyen óriási felelősség hárult az Akadémia kiadóvállalatára, mint a magyar tudományos élet legnagyobb ilyen intézményére. Ez csak a feladatok roppant súlya alatt kezdett tudatosulni. A Kiadó eddigi történetében az alapítástól eltelt első 10 év bizonyult a legnehezebbnek. Egyetlen hazai kiadónkra sem hárult ekkora erkölcsi, szakmai, közművelődési vonatkozású teher, mint az Akadémiai Kiadóra. És bár az egész tudományos kiadási tevékenység megoszlott az Akadémiai Kiadó és szakkiadók között (Id. a 44. jegyzetet!) azzal, hogy utóbbi a tudományok csaknem minden területét "a-tól z-ig", az agrobiológiától a zenetudományig átfogta, tevékenységével azössztudomány fejlődésére vissza is hatott. Kiadványaiért felelősséggel tartozott a legfelsőbb magyar tudományos intézménynek; ez a fajta kontroll, mely a felépítésből is adódik, egyetlen más kiadónknál sem létezett. Speciális helyzetét, különleges szervezeti formáját, nyomdával való összekapcsolását az Akadémiai Kiadóval szemben támasztott sokféle elvárás, igény magyarázza, melyeket Alapítólevele az "akadémiai színvonal" kifejezésbe sűrít. Ehhez járult, hogy a Kiadó összes kiadóink közül a külföld irányában leginkább volt nyitott, lévén a magyar és a nemzetközi tudomány összekapcsolásának egyik legfontosabb eszköze. Kiadóink közül szükségképpen az Akadémiai Kiadó vállalta a tudománypolitikai célkitűzések valóraváltásában a legnagyobb szerepet. Szerencsére, ma már ezek a megállapításaink csaknem közhelyszerűen hatnak, észrevételükhöz azonban kellett bizonyos történelmi távlat. Hiszen, amikor a Kiadót 1950 és 1960 között az egyes tudós szerzőktől kezdve az osztály vezetőségekig egy sor kérdésben — sokszor joggal — elmarasztalták, éppen speciális helyzetét, a magyar kiadványozás struktúrájában elfoglalt sajátos pozicióját nem vették figyelembe. Az Akadémiai Kiadó tízéves mérlege kétségkívül sikeres volt. Ha 1952-t veszszük az első teljesértékű munkaévnek, termelési értéke kb. 200%-kai nőtt. Állóeszköz-állománya megháromszorozódott, béralapja 1960-ra úgy nőtt 142 %-kal, hogy közben létszáma csak 55%-kal emelkedett. (Abszolút számokban: 188 főre 18,5 millió Ft jutott.) [48] Mindez jelentékeny munkaintenzitást —és minőségbeli fejlődést takar. Az olvasó is érzékelhette, hogy könyvesztétikailag egyre szebb, minőségben is kitűnő könyveket vehetett a kezébe. 1956-tól rentáblilitásra törekvő kiadványpolitikával 1958-ban először sikerült nyereséggel zárni az évet. Szótárkiadásában világszínvonalon állt, iskolai kisszótárai, lexikonjai, és a hamar népszerűvé vált Terra-kiadványok a hazai közönség