Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

55 Az irodalomtudomány jelentős fejlődése tükröződik kiadványozásában. E tudományágnál szembeszökő a tendenciózus és tervszerű kiadványpolitika jótékony hatása, melynek következtében sorra jelentek meg ma is kézikönyvként használt portrémonográfiák, korszakokat átfogó irodalomtörténeti feldolgozások, és nem utolsósorban a kritikai kiadások. Az utóbbi területen elért eredményeket jellemzi, hogy a felszabadulás előtti egyetlen — vitatható értékű — Petőfi kritikai kiadás mellé szinte minden magyar klasszikus kritikai kiadásának munkálatai megkezdődtek. (Az irodalomtudomány kiadványterve az Irodalomtudományi Intézet alapítása — 1956 — óta ennek kiadványtervére épült.) A Magyarországon mindig is jó erőkkel rendelkező orientalisztika a keleti népekről szóló ismeretek iránti megnövekedett igényeket nem volt képes kielégíteni, mert jelentős szakmai eredményeit elsősorban folyóirata publikálta (Acta Orientális). A klasszika-filológia kiadványozásának jelentős eredménye volt az I. világháború után megszűnt kétnyelvű klasszikus sorozat beindítása, és a latin-magyar szótár elkészítése. A zenetudomány kiadványozása főleg aktualitásokhoz, zeneszerzői évfordulókhoz kapcsolódott. Egyetlen sorozatban tettek közzé színvonalas munkákat magyar zenei forrásokból és forráskritikai elemzésekből (Zenetudományi Tanulmányok). A nemzetközi zenetudomány számára is jelentős idegennyelvű kiadványok születtek (pl. a Liszt -monográfia). A néprajz (a néprajz 1960 óta az I. osztályhoz tartozik, ezért tárgyaljuk itt) szocializmus-kori történetének legnehezebb szakasza éppen a tárgyalt időszakra esik. A dogmatikus kultúrpolitikai szemlélet a néprajz-tudományra gyanakvással tekintett, művelését a nacionalizmus és sovinizmus élesztősének vélte. 1955-ig jóformán csak anyagközlések jelentek meg, és az időszak egyetlen politikai okból bevont könyve is e tudományterületen keletkezett. Az anyagi és erkölcsi szempontból is mostohán kezelt tudomány csak az időszak végén kezdhette meg felzárkózását, szakkádereinek megfelelő gyarapítását. 1958-tól a kiadványozás önálló művekben is megnyilvánult, de a néprajz irányában a fokozott megértés (és a jobb anyagi lehetőségek) publikációkban is jelentkező eredményei inkább csak a 60-as években mutatkoztak meg. A könyvtártudomány terén a vizsgált időszak kiadványozásáról nem maradt fenn kimutatás. Ez a tudomány szintén a perifériákra szorult. 1876 óta megjelenő orgánuma, a Magyar Könyvszemle pl. 1948 és 1955 között szünetelt, a könyvtártudomány nehezen vívta ki helyét a társadalomtudományok között. (Magyarul mindössze két jelentősebb kiadványuk jelent meg.) Az I. osztálynál általában véve nem volt kielégítő a kiadványozás tervszerűsége, sok esetben a "szerencsés véletlen" eredményezte egy-egy munka aktualitását, tervhez illeszkedését. Mindez az egyéni kutatás kialakulatlan szervezeti formáival függött össze. így azután egyes tudományágak nemzetközi jelentőségre emelkedtek, míg más területeken nem folyt érdemi munka. A folyóiratkiadás helyzete az időszak végére valamelyest javult, amit jelzett, hogy a periodicitás valamivel megbízhatóbbá vált, bár e téren még akadtak panaszok.