Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

54 az Akadémia tudományos osztályait együttesen a hazai tudományosság reprezentánsainak tekintse és kiadványaikat mennyiségi és minőségi szempontból is az adott diszciplínák tekintetében legalábbis mértékadónak fogadja el. (Ezt tették egyébként a vizsgált korszak akadémikus "könyvfelelősei" is.) Az így kialakuló képet a szakkiadók által gondozott termés kétségtelenül árnyalja, sőt olykor módosítja, de a fővonalak, kontúrok helye — úgy hisszük — változatlan marad. A Magyar Tudomány című folyóirat 1970/4-5. ünnepi száma a felszabadulás 25. évfordulójára tudományterületük legkiemelkedőbb akadémikus képviselőinek tollából összegező-retrospektív tanulmányokat közöl. Ezeknek a rendkívül tömör írásoknak közös jellemzője, hogy tudós szerzőik az 1945-ös évet az adott tudományág életében fordulópontnak tekintik. Néhány szemléltető mondat. Gömöri Pál — aki abban a helyzetben volt, hogy az orvosi tudományokról, mint a magyar tudományosság egyik hagyományosan fejlett, nemzetközi jelentőségű iskolákat teremtő diszciplínájáról szólhatott — megállapítja: "A szervezett orvostudományi kutatás a Magyar Tudományos Akadémia átszervezésével indult meg." (MT, 1970/314.) Nem meglepő, ha a szórványosan kiemelkedő teljesítményei ellenére is elmaradottnak számító műszaki tudományokról szólván ugyanezt mondja Geszti P.Ottó. "A felszabadulás előtt Magyarország ipara túlnyomórészt külföldi, főleg német licenciák és tervek alapján dolgozott... Az elmúlt 25 év (ti. 1945-1970) lényegében a szervezett műszaki kutatások kezdetét is magában foglalja."(MT, 1970/324.) A magyar fizika fejlődését Pál Lénárd körvonalazta. O is nagy tisztelettel szól tudományága felszabadulás előtti reprezentánsairól, azokról, akik külföldön váltak "óriásokká", és azokról is, akik itthon szereztek maguknak és hazájuknak megbecsülést. Azt azonban Pál Lénárd is leszögezi: "A felszabadulás előtt lényegében nem voltak hivatásos fizikusaink. Akik fizikával foglalkoztak, azokat a közvélemény tanárnak, mérnöknek tekintette. A fizikusképzés 1950-ben kezdődött meg, és lényegében ekkor indult meg a korszerű fizikai kutatások alapjainak lerakása is." (MT, 1970/284.o.) Természetes, hogy az egyes tudományágak publikációs termése és minősége mindenekelőtt és elsősorban az adott tudományterület fejlődési fokától függ. A szervezett kutatóbázis hiánya, illetve kialakulásának időszaka, a tudományos káderellátás gondjai — 1950-ben például akadémiai kutatóhelyeken 6 fizikust foglalkoztattak — a szakirodalmi ellátottságban is tükröződtek. I. Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya » (A tudományos osztályokra vonatkozó felhasznált források egyöntetű jelzete: AL KFB 30/6.) A Magyar Tudományos Akadémia e legrégibb osztálya szép hagyományokkal rendelkezett, könyvkiadása korábban is jelentős volt, mégis tetemes lemaradást kellett pótolnia. Kollektív — munkaközösségi — munka keretében született meg az Értelmező szótár, a Nyelvatlasz, A magyar szókincs finn-ugor elemei stb. A nyelvtudomány szép eredményei mellett azonban voltak résztudományok, melyek körében alig folyt érdemi munka (szemantika, stilisztika, általános nyelvészet).