Szántó György Tibor: Az akadémiai könyv- és folyóiratkiadás története (A MTAK közleményei 11. Budapest, 1983)

II. Az Akadémia kiadói tevékenysége a felszabadulás után

45 kiadványozást is kezébe kapta. Az alaptörvény 2. § -a értelmében "Az Akadémia feladata különösen... tudományos könyvek és folyóiratok kiadása, valamint az álla­mi támogatásban részesülő kiadóvállalatok működésének a tudományos élet igényei­vel való összeegyeztetése." Vagyis saját kiadási tevékenységén túl koordináló funk­ciók ellátásával is megbízták. A tudományos publikáció fontosságának kodifikálása e terület politikai jelentőségének elismerését is jelentette, éspedig Magyarországon — ilyen formában — elsőízben. Az eredmények nem jelentkezhettek azonnal, az 1950. évi könyvtermés sem haladta meg az 1920 és 1945 közötti — megdöbbentően ala­csony — átlagot, mindössze 13 munka jelent meg. [16] 1950 nyárutóján megszületett az Akadémiai Kiadó.[17] A Népgazdasági Tanács ezúttal gondoskodott az új vállalkozás pénzügyi megalapozásáról is. Az 1950. évi könyvprogram tető alá hozására 800 000 Ft-ot biztosított, az akadémiai alapkiadvá­nyokra pedig (Acták, Osztályközlemények, Akadémiai Értesitő) majdnem kétmillió Ft-ot utalt ki, [18] bár a lemaradás 4 hónap alatt történő pótlásának terve csak il­lúzió lehetett. 1951-ben azonban óriási lendülettel indult be a munka. Csak ez év január 1. és április 30. között 17 mű jelent meg, a kiadás volumene is hónapról­hónapra emelkedett. Felmerülhet a kérdés, mivel magyarázható, hogy ilyen hirte­len, az előzményekhez képest kissé meglepetésszerűen, a tudományos publikáció "feltámadt halottaiból"? A továbbiakban erre adunk választ. Az akadémiai alaptörvény nyomán megfogalmazott 1949. évi alapszabályok le­fektették a szocialista tudomány terjesztésének alapelveit is, az Akadémia ezzel kapcsolatos tennivalóival együtt. "Az Akadémia a tudományos ismeretek terjeszté­sével tervszerűen közreműködik a dolgozó nép műveltségi színvonalának emelésé­ben. A tudományos ismereteket könyvtára, előadások és kiadványok útján ter­jeszti." [19] Az Elnökség határozott cselekvéssel szerzett érvényt az Alapszabálynak. Nem kevés — elsősorban személyi — probléma rendezése után az Elnökség 1950. már­ciusban hozta meg határozatát "Könyv- és Folyóiratkiadó Bizottság" (továbbiakban: KFB) megalapítására. Hagyományt elevenített fel tehát az Akadémia, amikor állan­dó elnökségi bizottságra bízta az akadémiai kiadványozás ügyét. Az "új" bizottság megteremtése, majd augusztusban az Akadémiai Kiadó létrejötte az Akadémián le­zajlődott átszervezés, újjászületés folyamatának különösen fontos szakaszát zárta le. Lehetővé vált, hogy a kisérletezéseket, az útkeresést felváltsa az eredményes­ség időszaka, bár természetesen a hatékonyság növelésére irányuló törekvések na­pirenden maradtak. Az első ütemben végrehajtott elvi rendezés alapjaként a tudományos kiadványo­zást, sőt annak hazai irányítását is az Akadémia feladatává tették. így lezárult az Akadémia vagy VKM "vita" is, sőt a tervszerű együttműködés kiadóik között is meg­indult. A Népgazdasági Tanács még ebben az évben elrendelte, hogy az Akadémiára csak saját kiadványainak gondozása tartozik. [20] Ennek alapján a főtitkár útján az MTA Kollégiuma is kinyilvánította, hogy "az elméleti és magas színvonalú, tudomá­nyos jelentőségű könyvkiadás támogatását és koordinálását" végezze az Akadémia, de "csak saját kiadványaiért felelős."[21] Mindezt az akadémiai kiadványozás ka­pacitásának védelme és "rendeltetésszerű" felhasználása tette szükségessé. Ter-

Next

/
Thumbnails
Contents